Van a kicsi embereknek ez az őrült keksz utáni vágya. Mintha külön örömet lelnének abban, hogy lehet vele evés közben szaladgálni, összemorzsázni a kanapét, szőnyeget, és mindeközben azt hallgatni, ahogy a kétségbeesett szülő sápadtan és visszafojtott hangon magyarázza neki, hogy mindezt nem szabad. Nem tudom, máshol ez hogy van, nálunk ez a mentrend, és mire nagy nehezen sikerül jobb belátásra bírni kisdedünket és megértetni vele, hogy a fent említett jelenet tényleg a “nem szabad” kategóriába tartozik, akkor jön a nagymama, és egy nap, sőt egy óra alatt lerombolja mindazt, amit mi addig építettünk. Viszont a kekszet Csipi imádja, szóval attól megfosztani mégsem akarjuk. Hát jött az az ötlet, hogy a kekszben lévő egyszerű szénhidrát lehet a ludas ezen viselkedésbeli anomáliáért, mert azért az Csipire jellemző, hogy a vércukor szint emelkedésével párhuzamosan növekszik a rosszasági faktora is. Akkor pedig ne legyen édes a keksz. Helyette legyen inkább sós, sok teljes értékű gabonával (jelen esetben ez a zabpehely), legyen benne sajt, mert azt szereti, és mégiscsak fehérje, meg olajos magvak, mert azokat is szereti és felettébb hasznosak a növésben lévő kis szervezetének. Ezen tudományos okfejtés után pedig jöjjön a recept.

A tészta ismét a szépen nyújtható, kiszúróval formára szabható kategória, de nálunk ez a rész most a kisded egyéb irányú érdekőldése miatt elmaradt (ti. nagyon nehéz tésztát nyújtani, miközben 30 km/óra sebességgel hajtanak rajtam körbe  a konyhában egy babataxival)

2 tepsi/ 22 darab

10 dkg rétesliszt

10 dkg zabpehely (finomra hengerelt)

10 dkg vaj

2 tojás

1 csapott ek nádcukor

1 mk só

5 dkg ementáli

5 dkg napraforgó és tökmag vegyesen

1 tk őrölt kömény

2 tk sütőpor (12 gr)

1/4 tk szódabikarbóna

A sütőport és a szódabikarbónát elkeverem a sóval, cukorral, liszttel, zabpehellyel, köménnyel, hozzáadom az olvasztott, kihűtött vajat, a villával enyhén felvert tojásokat, az olajos magvakat és az apró kockákra vágott sajtot. Összegyúrom, majd diónyi gombócokat gyúrok a tésztából, amiket a két tenyerem között ellapítok nagyjából 1 cm vastagra.

Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, majd előmelegített sütőben  180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés)  15 percig sütöm.

Rácsra szedve hűtöm ki.

 

4 comments

Jenis

“Nem szabad” mondja ezt az, aki megengedte valamikor egy – igaz, ami igaz vendég -kisfiúnak, hogy a TV előtt a kanapén egye meg a desszertet. Sőt ő maga kanalazta az említett kisfiú szájába azt a bizonyos pohárkrémet. :)))
Elnézést. Rám tört a nosztalgia. 🙂
Az egyetlen megoldás a napi prszívózás. De azt meg melyik anyuka győzi?

    killervidra

    Mariann, az más, az vendég kisfiú! :)) Anyukám is így gondolkodik, csak ott Tamás a vendég, ezért tartunk mi ma itt. 🙂 Szerencsére nálunk alig van szőnyeg, és felmosni könnyebb.

Gabah

“a vércukor szint emelkedésével párhuzamosan növekszik a rosszasági faktora is” 😀 Milyen igaz! Kíváncsi vagyok, Tamás és Anna mit alkotnak majd együtt! Majd jól elrejtjük a kekszkészleteinket. x-)
Alig várom, hogy Anna felébredjen! Ha megmutatom neki ezt a cuki “katicadobál”-t, teljesen odáig lesz!
A kekszreceptet pedig vittem.

    killervidra

    Gaba, szerintem akkor is megtalálják! :))) Nagyon várjuk már a májust. :)))

Leave a reply