Van az úgy, hogy az én gyerekem is gyorsételt eszik. Például ilyet. Hogy miért gyors? Mert ezúttal kimérős darált pulykahúsból és mirelit kukoricából készül percek alatt az ízletes ebéd. Bár nem vagyok híve az előre darált húsoknak, és ha csak lehet, szezonális, friss zöldséget használok, de van az úgy, hogy fél óránál nem marad több időm főzni, vagy éppen a napi bevásárlás marad ki egy zsúfolt napon. Tehát álszentség lenne azt állítani, hogy nincs mindig a mélyhűtőmben mirelit zöldborsó és kukorica, továbbá hogy sosem használok előre darált pulyka felsőcombot. Az így elkészüt étel pedig igenis finom, tápláló, és mérföldekkel egészségesebb, mint egy félkész termékekből rittyentett, vagy akár felvágottakból álló hideg vacsora, a gyorsétteremről nem is beszélve. Sőt. Hamarabb el is készül, mint ahogy egy duplaíves étterembe eljutnánk és ott a sorbanállással végeznénk.

35 dkg darált pulykahús

30 dkg kukorica (mirelit)

3 szem burgonya (30 dkg)

1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 csokor petrezselyemzöld

2 tk szárított tárkony

1 ek vaj

1 ek olívaolaj

1 dl tejszín

15 dkg jól olvadó aromás sajt (ementáli vagy cheddar)

A hagymát apróra vágom, az olívaolaj és vaj keverékén lepirítom a pulykahússal együtt. Hozzáadom az apróra vágott fokhagymát, a meghámozott, durvára reszelt krumplit, a tárkonyt, felapírtott petrezselyemzöldet és a kukoricát, felöntöm egy fél pohár vízzel, majd fedő alatt puhára párolom. A fedőt leveszem, hozzáöntöm a tejszínt, beforralom a folyadékot nagy láng fölött.

Kivajazott sütőtálba öntöm, sajtot reszelek a tetejére, majd előmelegített sütőben 200 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 20 perc alatt megsütöm, amíg a sajt a tetején aranyszínű lesz.

Nem tudom, ki hogy áll a gyermekkori tömegétkeztetéssel kapcsolatos emlékeihez, de szinte mindenki, akivel eddig találkoztam, különös nosztalgiával gondol egy-egy menza műremekre. Bár én viszonylag keveset ettem menzán, de a paradicsomleves (igen, az édes, rizzsel) és a paradicsomos káposztafőzelék igen mély nyomokat hagyott bennem. Igen, persze, szeretjük a szofisztikált olasz változatot, imádjuk, hogyne, nem is nagyon készült évek óta édes változat itthon, de aztán most itt van Csipi, aki részéről köszöni a finom letisztult olasz ízeket, értékeli is, de csak messziről, és csak a menzás változatot hajlandó megenni a bölcsiben.  Nem kell megijjedni, ez itt nem az. Próbátam ötvözni a kisded számára oly kedves verizót az én gyermekétkeztetésről alkotott nézeteimmel, és így született meg ez a nagyon kellemes ízű változat. Édeskés, de az almától, cukor nincs benne. Tartalmas is a benne főtt hajdinától (hajdina hiányában tehetünk bele tarhonyát is), és sok roppanósra hagyott cukkini darab pedig izgalmas levesbetét az aprónépnek, mert legalábbis  az enyém úgy van vele, hogy nagyon hamar elunja az evést, ha minden kanál leves/étel egyforma.

  • 1 konzerv hámozott paradicsom (400 gr)
  • 0,5 l zöldség alaplé
  • 2 kis sárga alma (25 dkg)
  • 2 kis saláta cukkini
  • 1 kis fej vöröshagyma (6 dkg)
  • 1 ek olívaolaj
  • 1 ek vaj
  • 5 dkg hajdina (vagy tarhonya)
  • friss bazsalikom

A hagymát felkarikázom, majd az olaj és vaj keverékén üvegesre fonnyasztom. Hozzáadom a paradicsomot, a zöldség alaplét, és a meghámozott, magházától megfosztott, gerezdekre vágott almát. Addig főzöm, amíg az alma megpuhul, majd botmixerrel pürésítem.

Visszateszem a tűzre, majd hozzáadom a hajdinát, nagyjából 5 percig főzöm. Közben a cukkinit apró kockákra vágom és 5 perc után ezt is a leveshez adom. Ezzel már csak pár percig főzöm együtt, amíg a hajdina teljesen megpuhul, a cukkini pedig kicsit ropogós marad (de ha a gyerkőc puhán szereti, akkor főzzük tovább a cukkinivel)

Tálalásnál vékonyra metélt friss bazsalikomot teszek a tetejére (ha a gyerek szereti. Az enyém imádja, képes belőle egy egész cserépnyit megenni csak úgy, magában is…)

A lenti képen pedig a nyalóka magyarázata egyszerű: a gyerek beteg, és több hároméveshez hasonlóan nyalókára gyógyul, így ilyenkor átmenetileg feloldódik a cukor-stop. 🙂