Alternatíva a rántott csirke+krumplipürére. Legalábbis nálunk. A bő olajban sült ételekről a gyermekemet sajnos továbbra sem sikerül lebeszélnem, viszont a köret tekintetében már haladunk, ez a főzelék tisztán zöldségekből készült, és még tejet, tejterméket sem tartalmaz. A csibefalatok házi változata pedig sokkal egyszerűbben és gyorsabban készül el, akár nagyobb adagokban is, mint a hagyományos rántott hús, és a bunda remek teret biztosít a fantáziánknak, ami az ízesítést illeti. Most egy igen barátságos, enyhe ízű korma keverék került bele, de lehet szabadon variálni, nálunk nagy kedvenc a garam masalás, fokhagymás-kakukkfüves és a parmezános változat is.

És ha még nem említettem volna, ez nem csak a gyerekek kedvence lesz. 🙂

3 gyermek adag

vöröslencsés sárgarépa főzelék

35 dkg sárgarépa

10 dkg vöröslencse

1 kis fej hagyma (5 dkg)

1 gerezd fokhagyma

2ek olívaolaj

3 dl leszűrt, lezsírozott húsleves vagy zöldségleves

1 tk őrölt koriandermag

friss petrezselyemzöld (elhagyható)

A hagymát, fokhagymát finomra aprítom, a sárgarépát apró kockákra vágom. Az olívaolajon megfonnyasztom a hagymát, hozzáadom a fokhagymát, sárgarépát, koriandert, átpirítom, majd felöntöm a zöldséglevessel, sózom, ha szükséges, és fedő alatt addig főzöm, amíg a répa megpuhul, a lencse pépesre fő és besűríti a főzeléket. Egyéb sűrítés nem szükséges, a lencse ezt a feladatot tökéletesen elvégzi. Lehet bele tenni egy-két evőkanálnyi tejszínt vagy kókusztejet is, jól fog neki állni, de igazából nem szükséges.

Tálalásnál apróra vágott friss petrezselyemzöldet szórok a tetejére.

csibefalatok

1 csirkemell, filézve, csont és bőr nélkül (25-30 dkg)

1 púpos tk korma fűszerkeverék

1 nagy tojás

4 ek simaliszt

4 ek szódavíz

liszt

olaj a sütéshez

A csirkehúst ujjnyi csíkokra vágom, majd megsózom, megszórom liszttel, összeforgatom. A tojást elhabarom a curry keverékkel, hozzáadom a lisztet és annyi jéghideg szódát/szénsavas ásványvizet, amennyivel sűrű palacsintatészta állagú lesz. Nekem a receptben szereplő víz mennyiség volt szükséges hozzá.

A hús csíkokat megmártom a tésztában, majd bő, forró olajban aranyszínűre sütöm. Papírtörlőre szedem, hogy felitassam a felesleges zsiradékot róla.

 

Mi is lehetne kedvesebb egy gyerek szívének, gyomrának mint a pizza? Én kevés ételt tudnék megnevezni, talán a tejbegríz, már ami az én kis legényemet illeti. Ez a pizza viszont rögtön második a listán. Eredetileg a garnélás-tonhalas a kedvence, de most be kellett érnie egy olyan verzióval, ami a legtöbb gyerek ízlésének szerintem megfelel, a látványról nem is beszélve. Mert ugye a dupla tonhal a címben azt jelenti, hogy a feltéten kívül az alakja is tonhalas. Pikkelyek padlizsánból. Mert az egy halra kell, bizonyos életkor alatt ezt elvárják az embertől. Az elkészítésnél pedig kiváló segítséget tudnak nyújtani az apró kezek, főleg a pikkelyek felhelyezésében, így közös programnak sem utolsó. A tonhal  ugyan konzerv, de ahol a gyerekek még idegenkednek a halak fogyasztásától, ott nagyon praktikus lehet, hiszen ez az íz igazán tetszik a legtöbb embernek, kicsinek és nagynak egyaránt, így első lépcsőként a halak bevezetéséhez a mindennapi étrende nagyon célravezető lehet, ráadásul könnyen beszerezhető jó minőségben szinte bárhol.

  • 20 dkg rétesliszt
  • 1 ek olívaolaj
  • 1 dl víz
  • 1 mk só
  • 7-8 gr friss élesztő (vagy 1 mk szárított)
  • 1 tk alamecet (vagy fehérborecet)

Az élesztőt feloldjuk a vízben, majd a többi hozzávalóval együtt alaposan kidolgozzuk, közepesen kemény, rugalmas tésztává. Cipóvá formázzuk, a kelesztőtálat nyirkos konyharuhával letakarjuk és meleg helyen a duplájára kelsztjük a tésztát.

Lisztezett deszkán kinyújtjuk amilyen vékonyra csak tudjuk (3-5 mm), majd derelyevágóval tonhal alakúra vágjuk. Előtte be lehet jelölni kés pengéjével a hal formáját a tésztán, sőt, sütőpapírból tonhal alakú sablont is ki lehet vágni, ha pontos formát szeretnénk.

A tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük.

  • 10 dkg konzerv tonhal, lecsöpögtetve
  • 1 dl passzírozott paradicsom
  • 1 kk szárított oregánó finomra morzsolva
  • 1 salotta
  • 2-3 dkg grana padano forgácsolva
  • 1/2 kis padlizsán
  • olívaolaj
  • 1 szem olajbogyó vagy kapribogyó

A salottát finomra aprítjuk, majd elkeverjük a passzírozott paradicsommal és szétmorzsolt szárított oregánóval, sózzuk, a hal alakú tésztára kenjük.

A tonhalat a tésztára morzsoljuk, a forgácsolt sajtot is szétosztjuk rajta.

A padlizsánt hosszában kettévágjuk, majd nagyon vékonyan felszeleteljük. Olívaolajjal vékonyan bekenjük a szeleteket (pl ecsettel), majd a tonhal farkától a feje felé haladva tetőcserépszerűen lerakjuk a padlizsánszeleteket, úgy, mintha  a hal pikkelyei lennének.

A hal szeme egy szem kapri- vagy olajbogyó, ami épp van otthon.

Előmelegített sütőben 220 C fokon 12 perc alatt sül meg. (én általában rácsra teszem a sütőpapírt, arra a tésztát, így sütöm, akkor az alja is ropogós lesz, nem ázik el.)

Egy klasszikus angol kedvenc, ami kicsik és nagyok örömére készül, busából. Alul zöldséges halragu, felül krumplipüré, a teteje aranyszínűre pirítva, szerintem nem is lehet nem szeretni, tehát azt gondolom, a pie (magyarul talán nevezzük pitének, bár messze áll a mi pitéről alkotott fogalmunktól) több reklámot nem is érdemel, ellentétben a busával. Az a helyzet, hogy amikor elkészült a busafasírt, akinek csak meséltem róla, fintorogva húzta az orrát. Amíg meg nem kóstolta, persze. Egy kicsit utána is kérdeztem a témának, és kiderült, hogy hazánkban a busának elég rossz híre van a fiatalok körében. “zsíros ponty” ezt a jelzőt hallottam leginkább vele kapcsolatban. Míg pár évtizeddel ezelőtt, amikor betelepítették hazánkba, rendkívül nagy népszerűségnek örvendett, az előző generáció kifejezett nosztaligiával gondol rá, mennyi finom halétel készült akkoriban belőle- és mindez csak marketing kérdése volt. Akkoriban igen erőteljesen népszerűsítették ezt a halat, aminek meg is lett az eredménye, és ha belegondolunk, manapság a pangasius is hasonló PR tevékenységet kap, így aztán egy magyar háziasszony hamarabb visz haza kétes minőségű külhoni pangasiust, míg a hazai busa ott árválkodik a  jégágyon (mert ez a hal szerencsére a legtöbb helyen egyébként beszerzhető lenne). Tehát én azt mondom: együnk busát. Legalább egy esélyt érdemes adni ennek az egyébként kellemes ízű halnak, a húsa könnyen elkészítheő, kevés benne  a szálka, és igen magas az omega három zsírsav tartalma is.

80 dkg busafilé

1 nagy fej vöröshagyma (15 dkg)

2 szál sárgarépa (20 dkg)

1 cikk zellergumó (20 dkg)

3 gerezd fokhagyma

1 kis csokor kakukkfű

1 dl száraz fehérbor

2 ek olívaolaj

2 ek vaj

80 dkg burgonya

5 dkg vaj

5 dkg jól olvadó, karakteres ízű sajt (pl érett cheddar, én most kerrygold bauernkaset használtam)

2 tojás

szerecsendió

A busa bőrét lenyúzzuk, a szálkákat kihúzgáljuk, majd a halat felkockázzuk nagyából 2 cm-es darabokra. A hagymát, fokhagymát finomra aprítjuk, a sárgarépát, zellert szintén nagyon apró kockákra vágjuk. Az olívaolaj és vaj keverékén üvegesre sütjük a hagymát, majd hozzáadjuk a répát és zellert is, lepirítjuk, amíg a zöldségek enyhe aranyszínt kapnak, hozáadjuk a fokhagymát, átkeverjük, hozzáadjuk az egészben hagyott, csokorba kötött kakukkfüvet és felöntjük a borral. A bort teljesen visszaforraljuk, majd hozzáadjuk a felkockázott halat. Pár percig sütjük, amíg a hal mindenütt opálossá válik, sózzuk, borsozzuk, majd az egészet kivejezott tűzálló tálba simítjuk.

Közben a felkockázott, meghámozott krumplit bő, enyhén sós vízben puhára főzzük, leszűrjük, összetörjük a vajjal, lereszelt sajttal, reszelünk hozzá szerecsendiót, majd ha kicsit kihűlt, belekevrjük az elhabart tojásokat is. Nyomózsákból vagy kanállal a halas ragu tetjére egyengetjük.

Előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő alsó-felső sütés) 35-40 perc, amíg a teteje megpirul.

Ismét egy angol klasszikussal állnék elő a szokásos vasárnapi gyereknap alkalmából, egy kicsit ázsiai stílusban. Az angolok valamit nagyon tudnak, mivel a hagyományos halas ételeik egyetlen gyereknél sem okoztak még problémát, amikor az elfogyasztásukra került a sor. Ez most egy tőkehalból és krumplipüréből álló pogácsa, de nem bő zsiradékban, hanem sütőben megsütve, csak hogy kicsit egészségesebb legyen, hozzá pedig egy édes-savanyú nyers répasaláta, ami még a legfinnyásabb gyereket is zöldségfogyasztásra készteti. Senkinek nem akarok visszaélni a türelmével de azt azért zárójelben meg kell jegyeznem ismét, hogy tőkehal helyett készülhet természetesen busából is…

6 nagy pogácsához

30 dkg tőkehalfilé (bőr és szálkamentes)

40 dkg krumpli

1 fej vöröshagyma (10 dkg)

2 gerezd fokhagyma

2 ek szójaszósz

1 kis csokor petrezselyem

2 ek napraforgó vagy szőlőmagolaj+ a tetejére

1 tojás

szezámmag

30 dkg répa

2 dl víz

3 ek cukor

3 ek rizsecet

A répát meghámozom, majd zöldséghámozóval vékony szalagokra gyalulom. Az ecetből, cukorból és jéghideg vízből páclevet keverek, és ebbe forgatom a répa szalagokat. Állni hagyom, legalább fél órán át.

A krumplit közben héjában puhára főzöm, majd leszűröm, meghámozom és krumplinyomóval/villával pürévé töröm.

A halat apró kockákra vágom, a hagymát, fokhagymát, petrezselyemzöldet igen finomra aprítom. Az olajon üvegesre fonnyasztom a hagymát, majd hozzáadom a halat, fokhagymát is, átpirítom, amíg a hal opálossá válik, hozzáadom a szójaszószt és petrezselymet, összeforgatom, beforralom és lehúzom a tűzről. Amikor kihűlt, hozzákeverem az elhabart tojást és a pürévé tört krumplit. Sózni is lehet, ízlés szerint, de a szójaszósz már eleve sós, kisebb gyerekeknek ennyi só is elég lehet bele.

A masszából pogácsákat formázok (én egy 8 cm átmérőjű fánkszaggató segítségével tettem meg ezt), majd szezámmagba hempergetem és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, a tetejét megcsepegtetem még egy kevés olajjal (ha van olajpermetezőnk, az még jobb) Előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 30 percig sütöm.

A halpogácsákat a répasalátával tálalom.