Azt, hogy miért pont a tél elején kell eperlekvárt főznöm a gyerekkel, nehéz megmagyarázni. Ez valami olyasmi, amire csak a négy évesek képesek, tudniillik hogy egész tavasszal fujjognak az eperre, majd télen hirtelen minden nap eperlevest és eperlekvárt ennének. Szerencsére ami tavasszal termett, a szüleim lefagyasztották, így nem probléma a gyerek ilyen irányú óhaja sem. Azért, ha lehet, főzzünk inkább eperlekvárt mégis a szezonjában. Viszont ha úgy nézzük, palacsinta mellé százszor jobb ez, mint a töményen édes (ne adj’ isten, készen kapható aromatizált és élénk színűre festett) szószok, és igazából a kigondolástól számított fél órán belül elkészül a 2×200 ml lekvár.

A ricottás lepények pedig kiváló alternatívák a palacsintára egy-egy ráérősebb reggelen. A ricotta számunkra nagyon hasznos alternatíva a túróra, mivel azt Csipi nem igazán szereti, állítólag a savanykás íze miatt. A ricotta pedig nem savanyú, hanem édes, egy friss típusú savósajt, amit a sajtkészítés során megmaradt tejsavóból állítanak elő, és igen magas fehérjetartalommal bír. Tehát nagyon praktikus, ha gyermekétkeztetésről van szó. A ráérősebb reggel pedig relatív, mert igazából tényleg fél órán belül elkészíthetjük a teljes reggeli menüt. A közönség pedig garantáltan hálás lesz érte.

ricottás lepények

25 dkg ricotta (Szarvasi)

10 dkg liszt (rétes)

10 dkg tej

1 tojás

2 dkg vaj

2 dkg nádcukor

1/2 mk őröt vanília

A vajat megolvasztjuk, majd a többi hozzávalóval együtt alaposan összedolgozzuk egy villával, hogy minél kevésbé legyen szemcsés a massza.

10 perc pihentetés után evőkanálnyi halomakban kisütjük, aranyszínűre mindkét oldalukon. A sütéshez nem kell további zsiradék, ha például kerámia bevonatos, tapadásmentes serpenyőben sütjük, de a normál serpenyőt érdemes kikenni előtte valamilyen semleges ízű növényi zsiradékkal (például repceolajjal). A massza elég sűrű, így miután kiadagoltuk a halmokat, kanál hátával formázhatjuk a végeredményt, a sütéshez pedig a mérsékelt láng az optimális.

eperlekvár

2×200 ml

75 dkg eper

10 dkg nádcukor

1 citrom leve

1 kk őrölt vanília

Az egész egy széles (24 cm átmérőjű), magas falú, kerámia vagy zománc bevonatos edényben készül. Az eperre öntöm a citromlevet, cukrot, vaníliát, ha még fagyosan teszem a fazékba, 2 dl vizet is, és a legnagyobb lángon főzni kezdem. Ha felhabzik, megkeverem. Amíg nem túl sűrű, nem kell túl gyakran kevergetni, ahogy sűrűsödik, a gyakori kevergetés egyre inkább elkerülhetetlenné válik. Ekkora mennyiség ilyen széles felületű edényben nagyjából fél óra alatt egészen sűrűre fő, egyéb kötőanyag (pl pektin) használata nélkül is.

Ha elérte a kívánt lekvár állagot, sterilizált befőttesüvegekbe töltöm, lezárom. Mivel ez általában napokon belül elfogy, nem szoktam dunsztolni, hanem megy a hűtőbe, miután kihűlt, és így is eláll 1-2 hétig, de lehet a szokásos módszerekkel is tartósítani.

4 comments

gazella

szia, én is épp kerámiabevonatos edényt keresek lekvárfőzéshez, de magas falút sehol nem találok… neked milyen van? és hol vetted? köszi 🙂

    killervidra

    Szia Gazella! Nekem Bialetti van, és vagy a Metroban, vagy az Intersparban vettem, már nem emlékszem pontosan. De azt is el kell mondanom, hogy 1,5 éve használom, és a bevonata már elég erősen megkopott. Bár az enyémben még nem ragad le semmi, de az öcsémé (szintén ez a fajta) 2 év alatt teljesen tönkrement. Mondjuk elég sokat használtuk, de úgy tűnik, nem egy örök életű darab. Én most cserélem le ezeket öntöttvas+zománc bevonat kombinációra.

Gergely Eszter

Ez ugye túróval is készíthető?

    killervidra

    Gergely Eszter, persze! Egy szemcsésebb félzsíros túró hasonló állagot ad majd, de ez egyáltalán nem egy érzékeny tészta, szóval bármilyen túróval elkészíthető. Csak hát nálunk a kisfiam nem szereti a túrót, az ő kedvéért készült ricottával. 🙂

Leave a reply to Gergely Eszter Cancel