Csokikrémes kenyeret márpedig nem adok a gyereknek!
Mondhatnám, de mi értelme lenne, ha ez rendeszeresen előfordul az oviban uzsonnára, és történetesen (ki érti, miért?), ez a gyerek kedvenc eledele. Szóval kéri, itthon is, és jelen esetben a házi előállítás oka, hogy egyszerűbb, mint elugrani érte a boltba. Mert lehet kapni jó minőségű csoki- és mogyorókrémeket is, ezt én tudom, de elkészíteni sokkal egyszerűbb (főleg, ha az első tisztességesebb kínálattal rendelkező bolt 10 kilométerre esik a háztól) és legalább nem kételkedhetem a címkén az összetevők valós voltában sem.
A képen látható állag a hűtőben tovább szilárdul, és a végeredmény az átlag mogyorókrémhez fog majd közelíteni, a beltartalom pedig dúsítható, egy-két evőkanálnyi, finomra őrölt pirított törökmogyoróval vagy mogyoróvajjal, de akár finomra darált, pörkölt, sózott földimogyoróval is. (ekkor érdemes ugyanennyi sűrített tejet adni még a keverékhez)
Aztán hogy mire jó ez? Nos, nálunk pirítóssal az igazi favorit, de magában, süteménybe, kekszbe töltve vagy palacsinta mellé is kiváló. Ha már csokikrémet kell adnunk a gyereknek… 🙂
10 dkg tejcsokoládé
10 dkg sűrített tej
10 dkg vaj
1/2 mk őrölt vanília
1 bő késhegynyi őrölt fahéj
3 ek nádcukor
1 ek kakaópor (cukrozatlan, holland)
A sűrített tejet a kakaóval csomómentesre keverjük (a habverő ideális a feladatra), majd hozzáadjuk a cukrot és a fahéjat, vaníliát.
Állandó kevergetés mellett felforraljuk, majd hozzáadjuk a felkockázott vajat. Amint a vaj elolvad, lehúzzuk a tűzről és hozzáadjuk az apróra tördelt csokoládét.
Üvegbe töltjük, majd kihűlés után hűtőben tároljuk.
Megjegyzés: készülhet cukrozott sűrített tejjel is, ekkor további cukor hozzáadása már nem szükséges.
Én sem értem, miért szeretik annyira 🙂
Tetszik ez a változat, amint megcsappan az itthoni készlet, kipróbálom.