Óhatatlanul átalakultak az étkezési szokásaink a gyerekek születése óta. Nemcsak arról van itt szó, hogy máshogy és másra kell több idő, de mások lettek az igények is, a kicsik valahogy nem rajonganak a rozé kacsamellért, sem az egzotikus ízekért (legalábbis egyelőre), viszont a garnéláért már közelharcot folytatnak az apjukkal és egymással is. Imádják a tengeri halat, de a tiszait csak az egyikük eszi, a tészta, az minden mennyiségben, a zöldség (ami egyenlő a nyers répával, uborkával és káposztával) viszont csak a nagyobbiknál nyerő. A gyümölcs az az alma, ebben mindkettő egyetért, a tejföl meg olyan dolog, amivel csak apa és anya mérgezi magát. Szóval nehéz megkomponálni egy egyszerű ebédet is úgy, hogy mindenki kedvére szolgáljon, ezért aztán maradnak a biztonságos (már-már hatásvadásznak mondható) ízek és összeállítások.