Egy klasszikus angol kedvenc, ami kicsik és nagyok örömére készül, busából. Alul zöldséges halragu, felül krumplipüré, a teteje aranyszínűre pirítva, szerintem nem is lehet nem szeretni, tehát azt gondolom, a pie (magyarul talán nevezzük pitének, bár messze áll a mi pitéről alkotott fogalmunktól) több reklámot nem is érdemel, ellentétben a busával. Az a helyzet, hogy amikor elkészült a busafasírt, akinek csak meséltem róla, fintorogva húzta az orrát. Amíg meg nem kóstolta, persze. Egy kicsit utána is kérdeztem a témának, és kiderült, hogy hazánkban a busának elég rossz híre van a fiatalok körében. “zsíros ponty” ezt a jelzőt hallottam leginkább vele kapcsolatban. Míg pár évtizeddel ezelőtt, amikor betelepítették hazánkba, rendkívül nagy népszerűségnek örvendett, az előző generáció kifejezett nosztaligiával gondol rá, mennyi finom halétel készült akkoriban belőle- és mindez csak marketing kérdése volt. Akkoriban igen erőteljesen népszerűsítették ezt a halat, aminek meg is lett az eredménye, és ha belegondolunk, manapság a pangasius is hasonló PR tevékenységet kap, így aztán egy magyar háziasszony hamarabb visz haza kétes minőségű külhoni pangasiust, míg a hazai busa ott árválkodik a  jégágyon (mert ez a hal szerencsére a legtöbb helyen egyébként beszerzhető lenne). Tehát én azt mondom: együnk busát. Legalább egy esélyt érdemes adni ennek az egyébként kellemes ízű halnak, a húsa könnyen elkészítheő, kevés benne  a szálka, és igen magas az omega három zsírsav tartalma is.

80 dkg busafilé

1 nagy fej vöröshagyma (15 dkg)

2 szál sárgarépa (20 dkg)

1 cikk zellergumó (20 dkg)

3 gerezd fokhagyma

1 kis csokor kakukkfű

1 dl száraz fehérbor

2 ek olívaolaj

2 ek vaj

80 dkg burgonya

5 dkg vaj

5 dkg jól olvadó, karakteres ízű sajt (pl érett cheddar, én most kerrygold bauernkaset használtam)

2 tojás

szerecsendió

A busa bőrét lenyúzzuk, a szálkákat kihúzgáljuk, majd a halat felkockázzuk nagyából 2 cm-es darabokra. A hagymát, fokhagymát finomra aprítjuk, a sárgarépát, zellert szintén nagyon apró kockákra vágjuk. Az olívaolaj és vaj keverékén üvegesre sütjük a hagymát, majd hozzáadjuk a répát és zellert is, lepirítjuk, amíg a zöldségek enyhe aranyszínt kapnak, hozáadjuk a fokhagymát, átkeverjük, hozzáadjuk az egészben hagyott, csokorba kötött kakukkfüvet és felöntjük a borral. A bort teljesen visszaforraljuk, majd hozzáadjuk a felkockázott halat. Pár percig sütjük, amíg a hal mindenütt opálossá válik, sózzuk, borsozzuk, majd az egészet kivejezott tűzálló tálba simítjuk.

Közben a felkockázott, meghámozott krumplit bő, enyhén sós vízben puhára főzzük, leszűrjük, összetörjük a vajjal, lereszelt sajttal, reszelünk hozzá szerecsendiót, majd ha kicsit kihűlt, belekevrjük az elhabart tojásokat is. Nyomózsákból vagy kanállal a halas ragu tetjére egyengetjük.

Előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő alsó-felső sütés) 35-40 perc, amíg a teteje megpirul.

Ismét egy angol klasszikussal állnék elő a szokásos vasárnapi gyereknap alkalmából, egy kicsit ázsiai stílusban. Az angolok valamit nagyon tudnak, mivel a hagyományos halas ételeik egyetlen gyereknél sem okoztak még problémát, amikor az elfogyasztásukra került a sor. Ez most egy tőkehalból és krumplipüréből álló pogácsa, de nem bő zsiradékban, hanem sütőben megsütve, csak hogy kicsit egészségesebb legyen, hozzá pedig egy édes-savanyú nyers répasaláta, ami még a legfinnyásabb gyereket is zöldségfogyasztásra készteti. Senkinek nem akarok visszaélni a türelmével de azt azért zárójelben meg kell jegyeznem ismét, hogy tőkehal helyett készülhet természetesen busából is…

6 nagy pogácsához

30 dkg tőkehalfilé (bőr és szálkamentes)

40 dkg krumpli

1 fej vöröshagyma (10 dkg)

2 gerezd fokhagyma

2 ek szójaszósz

1 kis csokor petrezselyem

2 ek napraforgó vagy szőlőmagolaj+ a tetejére

1 tojás

szezámmag

30 dkg répa

2 dl víz

3 ek cukor

3 ek rizsecet

A répát meghámozom, majd zöldséghámozóval vékony szalagokra gyalulom. Az ecetből, cukorból és jéghideg vízből páclevet keverek, és ebbe forgatom a répa szalagokat. Állni hagyom, legalább fél órán át.

A krumplit közben héjában puhára főzöm, majd leszűröm, meghámozom és krumplinyomóval/villával pürévé töröm.

A halat apró kockákra vágom, a hagymát, fokhagymát, petrezselyemzöldet igen finomra aprítom. Az olajon üvegesre fonnyasztom a hagymát, majd hozzáadom a halat, fokhagymát is, átpirítom, amíg a hal opálossá válik, hozzáadom a szójaszószt és petrezselymet, összeforgatom, beforralom és lehúzom a tűzről. Amikor kihűlt, hozzákeverem az elhabart tojást és a pürévé tört krumplit. Sózni is lehet, ízlés szerint, de a szójaszósz már eleve sós, kisebb gyerekeknek ennyi só is elég lehet bele.

A masszából pogácsákat formázok (én egy 8 cm átmérőjű fánkszaggató segítségével tettem meg ezt), majd szezámmagba hempergetem és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, a tetejét megcsepegtetem még egy kevés olajjal (ha van olajpermetezőnk, az még jobb) Előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 30 percig sütöm.

A halpogácsákat a répasalátával tálalom.

Ez a frittata előző nap elkészül, és akár a reggeli, akár a piknikkosár tartalmának kiválóan megfelel.

20 cm átmérőjű kerek sütőformához

4 tojás

15 dkg tőkehal filé (bőr és szálka nélkül)

10 dkg spenót

10 zsenge zöldborsó

1 kis fej vöröshagyma (5-6 dkg)

2 gerezd fokhagyma

1 ek olívaolaj

1 ek vaj

friss bazsalikom

A hagymát fokhagymát apróra kockázom, a halat centis kockákra vágom, a megmosott, leszárított spenótot vékony csíkokra metélem.

Az olívaolaj és vaj keverékén átpirítom a hagymát és a halat, majd hozzáadom a fokhagymát és a spenótot is. Rövid ideig még a tűzön hagyom, amíg a spenót levele összeesik. Sózom, borsozom, hozzáadom a zöldborsót, átkeverm, majd hozzáadom az elhabart tojásokat is.

Szilikon vagy kivajazott, kilisztezett hőálló formába öntöm, 180 C fokon 30 perc alatt megsütöm.

Tálalásnál vékonyra metélt friss bazslikomot szórok a tetejére.

A busa szerintem kissé elhanyagolt halunk, halászlén és a rántott szeleten kívül más többnyire nem készül belőle, pedig könnyen beszerezhető, hazai hal, az ára is barátságos, az íze pedig igazán finom. Nem is beszélve arról, hogy bár hazai édesvízi hal, mégis igen kedvező a zsírsav összetétele, nagy mennyiségben tartalmaz omega három zsírsavakat, amit többnyire csak a tengeri halakban találhatunk meg, és így igen kedvezően hat az érelmeszesedés megelőzésére. Ez annak köszönhető, hogy a busa nem őshonos halunk, Ázsiából, az Amúr és az attól délre eső vizekből származik, innen telepítették be az 1960′ években. A körülményeinkhez azonban remekül alkalmazkodott, és ma már a legtöbb folyó és állóvizünkben megtalálható. A pettyes és a fehér busa az a két faj, amivel idehaza találkozhatunk, akit pedig az íze leginkább a pontyra emlékeztet, az nem is téved nagyot, mivel ez a hal a pontyfélék családjába tartozik, így az ízek rokonsága is érthető.

Egészben kicsit nagy falat, egy hal átlagosan 2-3 kg, persze egy nagyobb volumenű bográcsozós halászléfőzős összejövetel természetesen elbírja ezt a mennyiséget is, de egy-egy vacsorára, ebédre én inkább filézve veszem, ezt a halas pultoknál simán megcsinálják, ha szépen kérjük. A szálka benne nem olyan sok, de vastag, és eltávolítani sem egyszerű, mivel a szokványos szálka-eltávolító módszereknek (szálkacsipesz, laposfogó, uram bocsá’ egy erre a célra rendszeresített szemöldökcsipesz) gond nélkül ellenáll, és mást nem érünk el vele, csak a húsba tört apró szálkacsonkokat. Én a filénél így egy éles késsel levágtam a húst a bőrről, majd feldaraboltam a húst és egyenként bogarásztam ki belőle a szálkákat. Mivel kevés szálka van benne, ezért ez a rész azért vállalható. És hangsúlyozom, gyereknek főzünk, szóval a szálkátlanítást nem lehet megspórolni. Ezt követően viszont már egyszerű a dolog, a húst egy késes robotgép pár perc alatt elintézi, és azután már csak a bő olajban való sütés feledhetetlen élménye marad….

 

25 darab nagyobb fasírthoz

80 dkg busafilé ( egy közepes hal feléről a filé)

2 tojás

2 zsemle

2 dl tej

1 nagy csokor petrezselyem

2 ág kakukkfű (vagy 1 tk szárított)

3 gerezd fokhagyma

2 fej salotta (vagy 6-7 dkg édeskés vöröshagyma)

1 ek olívaolaj

napraforgó vagy szőlőmagolaj a sütéshez

mártás:

1,5 dl tejföl

2 ek mustár

2 tk méz

A hagymát, fokhagymát, petrezselymet miután megmostam, megtisztítottam, az olívaolajjal a késes robotgépbe teszem, ledarálom.

A széttépkedett zsemléket leforrázom a tejjel, állni hagyom pár percig, majd kifacsarom, ezt ia késes robotgépbe teszem a hagyma mellé, hozzáadom a tojásokat is, összedarálom.

A húst lebőrözöm, a szálkákat kiszedem, nagyobb kockákra vágom, majd a zsemle mellé teszem, sózom, majd összeaprítom, ha kell, több részletben, a robotgép kapacitásától függően.

A masszából nedves kézzel diónyi gombócokat formázok és bő, forró olajban kisütöm. Papírtörlőn lecsepegtetem.

A mártáshoz a tejfölt kikeverem a mustárral és a mézzel.

Végül pedig busás dalt nem találtam, viszont pontyosat igen, és mivel ez a kisfiam egyik kedvence, hát úgy éreztem, mindenképpen ide tartozik.

Van az úgy, hogy az én gyerekem is gyorsételt eszik. Például ilyet. Hogy miért gyors? Mert ezúttal kimérős darált pulykahúsból és mirelit kukoricából készül percek alatt az ízletes ebéd. Bár nem vagyok híve az előre darált húsoknak, és ha csak lehet, szezonális, friss zöldséget használok, de van az úgy, hogy fél óránál nem marad több időm főzni, vagy éppen a napi bevásárlás marad ki egy zsúfolt napon. Tehát álszentség lenne azt állítani, hogy nincs mindig a mélyhűtőmben mirelit zöldborsó és kukorica, továbbá hogy sosem használok előre darált pulyka felsőcombot. Az így elkészüt étel pedig igenis finom, tápláló, és mérföldekkel egészségesebb, mint egy félkész termékekből rittyentett, vagy akár felvágottakból álló hideg vacsora, a gyorsétteremről nem is beszélve. Sőt. Hamarabb el is készül, mint ahogy egy duplaíves étterembe eljutnánk és ott a sorbanállással végeznénk.

35 dkg darált pulykahús

30 dkg kukorica (mirelit)

3 szem burgonya (30 dkg)

1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 csokor petrezselyemzöld

2 tk szárított tárkony

1 ek vaj

1 ek olívaolaj

1 dl tejszín

15 dkg jól olvadó aromás sajt (ementáli vagy cheddar)

A hagymát apróra vágom, az olívaolaj és vaj keverékén lepirítom a pulykahússal együtt. Hozzáadom az apróra vágott fokhagymát, a meghámozott, durvára reszelt krumplit, a tárkonyt, felapírtott petrezselyemzöldet és a kukoricát, felöntöm egy fél pohár vízzel, majd fedő alatt puhára párolom. A fedőt leveszem, hozzáöntöm a tejszínt, beforralom a folyadékot nagy láng fölött.

Kivajazott sütőtálba öntöm, sajtot reszelek a tetejére, majd előmelegített sütőben 200 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 20 perc alatt megsütöm, amíg a sajt a tetején aranyszínű lesz.

Nem tudom, ki hogy áll a gyermekkori tömegétkeztetéssel kapcsolatos emlékeihez, de szinte mindenki, akivel eddig találkoztam, különös nosztalgiával gondol egy-egy menza műremekre. Bár én viszonylag keveset ettem menzán, de a paradicsomleves (igen, az édes, rizzsel) és a paradicsomos káposztafőzelék igen mély nyomokat hagyott bennem. Igen, persze, szeretjük a szofisztikált olasz változatot, imádjuk, hogyne, nem is nagyon készült évek óta édes változat itthon, de aztán most itt van Csipi, aki részéről köszöni a finom letisztult olasz ízeket, értékeli is, de csak messziről, és csak a menzás változatot hajlandó megenni a bölcsiben.  Nem kell megijjedni, ez itt nem az. Próbátam ötvözni a kisded számára oly kedves verizót az én gyermekétkeztetésről alkotott nézeteimmel, és így született meg ez a nagyon kellemes ízű változat. Édeskés, de az almától, cukor nincs benne. Tartalmas is a benne főtt hajdinától (hajdina hiányában tehetünk bele tarhonyát is), és sok roppanósra hagyott cukkini darab pedig izgalmas levesbetét az aprónépnek, mert legalábbis  az enyém úgy van vele, hogy nagyon hamar elunja az evést, ha minden kanál leves/étel egyforma.

  • 1 konzerv hámozott paradicsom (400 gr)
  • 0,5 l zöldség alaplé
  • 2 kis sárga alma (25 dkg)
  • 2 kis saláta cukkini
  • 1 kis fej vöröshagyma (6 dkg)
  • 1 ek olívaolaj
  • 1 ek vaj
  • 5 dkg hajdina (vagy tarhonya)
  • friss bazsalikom

A hagymát felkarikázom, majd az olaj és vaj keverékén üvegesre fonnyasztom. Hozzáadom a paradicsomot, a zöldség alaplét, és a meghámozott, magházától megfosztott, gerezdekre vágott almát. Addig főzöm, amíg az alma megpuhul, majd botmixerrel pürésítem.

Visszateszem a tűzre, majd hozzáadom a hajdinát, nagyjából 5 percig főzöm. Közben a cukkinit apró kockákra vágom és 5 perc után ezt is a leveshez adom. Ezzel már csak pár percig főzöm együtt, amíg a hajdina teljesen megpuhul, a cukkini pedig kicsit ropogós marad (de ha a gyerkőc puhán szereti, akkor főzzük tovább a cukkinivel)

Tálalásnál vékonyra metélt friss bazsalikomot teszek a tetejére (ha a gyerek szereti. Az enyém imádja, képes belőle egy egész cserépnyit megenni csak úgy, magában is…)

A lenti képen pedig a nyalóka magyarázata egyszerű: a gyerek beteg, és több hároméveshez hasonlóan nyalókára gyógyul, így ilyenkor átmenetileg feloldódik a cukor-stop. 🙂

Tádááám! Megszületett Csipi első önálló kreációja! Igaz, egyelőre távirányítással dolgozik, de a menüt teljes egészében ő találta ki, a hozzávalókat is beleértve. Gesztenyés husit kért rizzsel és almával, aztán egy széket húzott a konyhába, és gondosan felügyelte a munka folyamatát. A végeredmény pedig egy igazán gyerekbarát étel lett, ami mellé Csipi még áfonyás turmixot is rendelt.

2 főre

25 dkg karaj

1 kis fej vöröshagyma (6-8 dkg)

15 dkg főtt vagy előfőzött gesztenye

1 alma (15-20 dkg)

1 ek olívaolaj

1 ek vaj

1 dl rizs

2 ek tejszín

1 ág rozmaring

A karajról a hártyákat levágom, nagyjából 2 centisre kockázom, a hagymát finomra aprítom. Az olívaolaj és vaj keverékén aranyszínűre pirítom a húst és a hagymát, majd sózom, felöntöm egy pohár (2 dl) vízzel, hozzáadom az egész ág rozmaringot. Fedő alatt puhára párolom a húst. Ha már elég puha, hozzáadom a főtt/előfőzött gesztenyét, a rizst és az almát, hozzáadok még 2 dl vizet, majd fedő alatt addig párolom, amíg a rizs megpuhul. Végül hozzáadom a tejszínt, összeforralom, és kész is.

 

Főszerepben a turmixgép és a szombati reggeli. Vasárnapinak mondjuk túl komolytalan, hétköznap meg nincs rá elég idő. Pedig jó lenne. Így, hogy Csipi itthon betegeskedik, hétköznap is kerül palacsinta reggelire, és azt kell mondjam, a gyógyhatása és sikere a hároméves korosztályban (és gyanítom afölött is) garantált.

A palacsinta zabpelyhes és banános, de a zabpehely a turmixgépnek hála, egészen finom, lisztszerű állagot kap, az epershake pedig mélyhűtött eperből készül, így lesz sűrű, jégkásás.

 

8 dkg zabpehely

8 dkg rétesliszt

1 nagy banán

2 tojás

20 dkg joghurt (natúr, de legjobb a görög)

2 ek nádcukor

2 tk sütőpor

1/4 tk szódabikarbóna

vaníliás cukor

napraforgó olaj a sütéshez

A hozzávalókat turmixgép kancsójába vagy késes robotgép keverőtáljába öntöm és simára turmixolom.

Kerámia bevonatos vagy teflon serpenyőben kevés olajat hevítek, a tésztából két evőkanálnyi adagokat szedek, majd kisütöm a palacsintákat, mérsékelt láng felett, mindkét oldalukat aranyszínűre.

Juharszirupot adok mellé.

5 dl tej

1 dl tejszín

nádcukor vagy méz ízlés szerint

30 dkg mélyhűtött eper

vaníliás cukor

A tejet, tejszínt és cukrot/mézet turmixgépbe öntöm, addig turmixolom, amíg a méz/cukor feoldódik a tejben. Hozzáadom az epret, 5 percig hagyom állni (ennyi idő alatt az eper kicsit felenged a tejben és nem ég le  aturmixgép motorja), majd simára turmixolom.

Ha van otthon érett banán, az is kerülhet bele pluszban, nagyon selymes állagot ad majd a turmixnak.

A csokoládé nálunk első számú kedvenc (na nem a tej, hanem a legalább 85% kakaótartalmú étcsokoládé!), a kakaó úgyszintén. Ha pedig már így alakult, igyekeztem ezt az elemet egy egészséges reggeli müzlibe is beépíteni, ily módon tévesztve meg a gyermekemet. És galád dolog ugyan, de sikerült. Egészséges reggeli pipa.

Kénezetelen aszalt sárgabarackot pedig a Müllerben lehet beszerzni hozzá. Ennek a színe nem narancssárga, hanem barna, de az ízén ez nem változtat.

4 dl zabpehely

1 dl olaj

1 dl méz

15 dkg aszalt sárgabarack,

15 dkg mogyoró

2 csapott ek kakaó

1 tk fahéj

csipet só

A mogyorót durvára aprítom, a sárgabarackot apró kockákra vágom.

Egy széles serpenyőben az olajon kis láng fölött megpirítom a zabpelyhet, amikor már morzsás, akkor hozzáadom a mogyorót,sót is. Ha enyhe aranyszínt kapott, hozzáadom a fahéjjal és kakaóporral kikevert mézet, majd lehúzom a tűzről és alaposan elkeverem. A meleg serpenyőben hagyom kihűlni. Végül hozzákeverem a sárgabarackot is, és jól záródó üvegekbe töltöm.

Tejjel, joghurttal nagyon finom.

 

Van a kicsi embereknek ez az őrült keksz utáni vágya. Mintha külön örömet lelnének abban, hogy lehet vele evés közben szaladgálni, összemorzsázni a kanapét, szőnyeget, és mindeközben azt hallgatni, ahogy a kétségbeesett szülő sápadtan és visszafojtott hangon magyarázza neki, hogy mindezt nem szabad. Nem tudom, máshol ez hogy van, nálunk ez a mentrend, és mire nagy nehezen sikerül jobb belátásra bírni kisdedünket és megértetni vele, hogy a fent említett jelenet tényleg a “nem szabad” kategóriába tartozik, akkor jön a nagymama, és egy nap, sőt egy óra alatt lerombolja mindazt, amit mi addig építettünk. Viszont a kekszet Csipi imádja, szóval attól megfosztani mégsem akarjuk. Hát jött az az ötlet, hogy a kekszben lévő egyszerű szénhidrát lehet a ludas ezen viselkedésbeli anomáliáért, mert azért az Csipire jellemző, hogy a vércukor szint emelkedésével párhuzamosan növekszik a rosszasági faktora is. Akkor pedig ne legyen édes a keksz. Helyette legyen inkább sós, sok teljes értékű gabonával (jelen esetben ez a zabpehely), legyen benne sajt, mert azt szereti, és mégiscsak fehérje, meg olajos magvak, mert azokat is szereti és felettébb hasznosak a növésben lévő kis szervezetének. Ezen tudományos okfejtés után pedig jöjjön a recept.

A tészta ismét a szépen nyújtható, kiszúróval formára szabható kategória, de nálunk ez a rész most a kisded egyéb irányú érdekőldése miatt elmaradt (ti. nagyon nehéz tésztát nyújtani, miközben 30 km/óra sebességgel hajtanak rajtam körbe  a konyhában egy babataxival)

2 tepsi/ 22 darab

10 dkg rétesliszt

10 dkg zabpehely (finomra hengerelt)

10 dkg vaj

2 tojás

1 csapott ek nádcukor

1 mk só

5 dkg ementáli

5 dkg napraforgó és tökmag vegyesen

1 tk őrölt kömény

2 tk sütőpor (12 gr)

1/4 tk szódabikarbóna

A sütőport és a szódabikarbónát elkeverem a sóval, cukorral, liszttel, zabpehellyel, köménnyel, hozzáadom az olvasztott, kihűtött vajat, a villával enyhén felvert tojásokat, az olajos magvakat és az apró kockákra vágott sajtot. Összegyúrom, majd diónyi gombócokat gyúrok a tésztából, amiket a két tenyerem között ellapítok nagyjából 1 cm vastagra.

Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, majd előmelegített sütőben  180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés)  15 percig sütöm.

Rácsra szedve hűtöm ki.