Nem tudom, kinél hogy van, nálunk a “márazonnal” az a szó, ami egy nap során a legtöbbször elhangzik az aprónép szájából (szóval aprónép…. a nagyobbik 7 éves lesz januárban, iskolás, és majdnem 130 centi. dehogy apró… csak olyan nehéz elhinni, amikor indult a blog, ő akkor született, és azóta szinte nem is érzem, hogy telik az idő :))
Igazán hatásvadász recept következik: fűszeres csirkekolbászkák paradicsomos babbal. Az a fajta étel, amivel az én fiaimat pillanatok alatt le lehet venni a lábukról. A paradicsomos szószban főtt tojás a végén opcionális, de nálunk szinte mindig igényt tartanak rá.
nem állítom, hogy könnyű etetni a gyerekeimet. iszonyú válogatósak, és ha ehhez jön még az is, hogy hamar kell valamit adnom nekik enni, akkor gyakran vészhelyzet alakul ki. szerencsére még véletlenül sem eszik meg ugyanazt, és az az étel, ami nem frissen készült, meleg, az igazából az ő fogalmaik szerint nem is étel, szóval nem egyszerű a helyzet.
a következő tészta szerencsére 10 perc alatt elkészül, és bár kell hozzá a nagyszülők által felhalmozott húsleves készlet is, meg csak az egyik eszi meg ebben a formájában (a másiknak ki kell belőle válogatni a zöldborsót, és némi sült húst vagy abált szalonnát mellékelni hozzá), azért határozottan egy működőképes darab.
nagyjából a rizottó receptje alapján készül, csak aprótésztából, így lényegesen hamarabb készen lesz és akkor is van rá lehetőség, ha hetekig nem jutok válallható rizottó rizst áruló élelmiszerbolt közelébe.
aprótészta zöldborsóval
1 közepes fej vöröshagyma
1 csésze aprótészta
1 csésze zöldborsó (lehet mirelit is)
2 csésze húsleves (lezsírozva)
1 gerezd fokhagyma
2 ek olívaolaj
1 csokor petrezselyemzöld
Az olívaolajon üvegesre sütöm az apróra vágott hagymát. Hozzáadom az apróra vágott fokhagymát, tésztát, átpirítom, majd hozzáadom a zöldborsót és a tésztát, felöntöm a húslevessel. Hozzáadom az apróra vágott petrezselymet, majd addig főzöm, amíg a tészta megpuhul.
Lehet gazdagítani vajjal, reszelt sajttal, Philadelphia krémsajttal is, és lehet enni önmagában, vagy köretként sült hús, sült sajt mellé.
Új gyerekes-receptes-együttfőzős sorozat indul a 100 Fok gasztroblogon, a mai recepteket ott olvashatjátok! 🙂
Érdekes, hogy a gyerekek mennyire nem tisztelik az autentikus recepteket, és sokszor jobban vonzódnak egy-egy mexikói-olasz-babakonyhás hibrid megoldáshoz, mint az eredeti receptek alapján készülő ételekhez. Tehát vegyük az olasz húsgolyókat, keverjük össze a chili con carne alapjaival, majd ültessük át csirkehúsra az egész receptet, és megkapjuk egy négyéves aktuális kedvenc ételét. A hagyományőrző receptek hívei ne is olvassák innen tovább, viszont ajánlom mindenkinek, aki jó pontokat akar szerezni egy (vagy több) válogatós kis apróságnak.
50 dkg csirkemellfilé
1 fej vöröshagyma (10 dkg)
3 gerezd fokhagyma
1 nagy csokor petrezselyem
1 ág rozmaring
3 dl passzírozott paradicsom (passata)
3 dl víz
1/2 babérlevél
4-5 levél bazsalikom
1 tk cukor
2+1 ek olívaolaj
2 dkg vaj
15 dkg tarkabab
15 dkg tészta (pl rigatoni)
só
parmezán vagy más aromás, reszelhető sajt (pl ementáli) ízlés szerint
A babot mossuk át, áztassuk be legalább 6 órára, majd friss, enyhén sós vízben főzzük puhára és szűrjük le.
A hagymát és fokhagymát késes aprítóban pépesítsük, a massza 2/3 részét vegyük ki és 2 evőkanálnyi olívaolajon süssük üvegesre. Öntsük fel a passzírozott paradicsommal és a vízzel, adjuk hozzá a babérlevelet, cukrot, a felcsíkozott bazsalikomot, sózzuk, adjuk hozzá a vajat és gyöngyöztetve főzzük kis láng felett.
A maradék pépes hagymához adjuk hozzá a petrezselyemzöldet, a rozmaring lecsipkedett levélkéit, ezzel is pépesítsük, majd adjuk hozzá a nagyobb kockákra vágott csirkehúst, egy evőkanálnyi olívaolajat, bő csipet sót. Daráljuk addig, amíg jól formázható, pépes húsmasszát kapunk. Formázzunk belőle diónyi golyókat és főzzük ki a paradicsomszószban. (ez nagyjából 2-3 perc oldalanként, közben egyszer át kell fordítani a golyókat. akkor jó, ha mindenütt kivilágosodik a hús, tovább főzni nem érdemes, mert megkeményszik a golyó)
A kifőtt golyókat szedjük ki, a maradék szószt forraljuk be.
Közben bős, sós vízben főzzök ki a tésztát.
A besűrűsödött paradicsomszószhoz adjuk hozzá a babot, forraljuk össze, adjuk hozzá a kifőtt tésztát és a húsgolyókat.
Tálalásnál szórhatunk reszelt sajtot is a tetejére (nálunk az ementálinak van alegnagyobb sikere), de anélkül is kiválóan működik.
Nem mondok nagy újdonságot, ha arról írok, válogatós gyereket eteteni nehéz. Főleg úgy, hogy megfelelő mennyiségű zöldséget és némi fehérjét is be tudjunk vinni egy-egy problémásabb időszakban a szénhidrát(= palacsinta) mellé. A kistesó születése kicsit megborította a nagyobbik (és még így is elég kicsi) fiunk étkezését, a válogatás ismét előtérbe került, így jelenleg elég nehéz a kedvében járnunk. Szerencsére a paradicsomos marhahusi az nem került tiltólistára, így kézenfekvő választás, ha minestrone készül, amibe azért elég sok zöldséget bele lehet zsúfolni. Nem a klasszikus változat persze (ha egyáltalán lehet egy ételből klasszikus változatot készíteni, amit szinte minden olasz háznál másképp főznek), hanem a Tamás kedvence. A hús sovány, mivel egy alig négy éves ifjú embert igen nehéz meggyőzni a cubákos húsok nagyszerű mivoltáról, a zöldségek közül csak a répa és zeller játszik nálunk mostanában, a tészta pedig bolygós-hullócsillagos-űrhajós változat, így aztán még szórakoztató is lehet az étkezés. Tehát minestrone (vagy valami ahhoz hasonló), gyerek módra.
50 dkg marhacomb
15 dkg száraz bab
10 dkg apró száraz tészta
15 dkg vöröshagyma
2 szál sárgarépa (20 dkg)
1 kis gumó zeller (15 dkg)
1 doboz hámozott, darabolt paradicsom (400 gr)
2 dl passzírozott paradicsom
1 liter víz (vagy ha van, zöldség alaplé)
1 kis csokor bazsaikom
1 tk szárított oregánó
1 babérlevél
4 gerezd fokhagyma
2 ek vaj
3 ek olívaolaj
reszelt parmezán vagy más keményebb sajt a tálaláshoz
A babot előző este beáztatom, majd másnap friss, bő, enyhén sós vízben puhára főzöm. (ha konzervet használunk, 30 dkg főtt bab lesz belőle)
A húst felkockázom 2-3 centis darabokra, a hagymát apróra vágom, a fokhagymát vékonyra szeletelem. Az olívaolajon megfonnysztom a hagymát, majd hozzáadom a húst, és addig pirítom, amíg enyhe aranyszínt kap. Hozzáadom a vajat, fokhagymát, átpirítom, majd felöntöm a paradicsomkonzervvel, a passzírozott paradicsommal és vízzel. Sózom, hozzáadom a babért és az oregánót, felforralom, majd kis láng felett, lefedve addig főzöm, amíg a hús megpuhul.
A megtisztított répát közben vékonyra szeletelem, a zellergumót gyufaszálnyi csíkokra vágom. Ha a hús megpuhult, hozzáadom a leveshez a leszűrt, megfőtt babot, a száraztésztát, a zöldségeket és a vékony csíkokra vágott bazsalikomot. Addig főzöm, amíg a tészta megpuhul.
Tálalásnál reszelt sajtot szórok a tetejére.
Egy klasszikus angol kedvenc, ami kicsik és nagyok örömére készül, busából. Alul zöldséges halragu, felül krumplipüré, a teteje aranyszínűre pirítva, szerintem nem is lehet nem szeretni, tehát azt gondolom, a pie (magyarul talán nevezzük pitének, bár messze áll a mi pitéről alkotott fogalmunktól) több reklámot nem is érdemel, ellentétben a busával. Az a helyzet, hogy amikor elkészült a busafasírt, akinek csak meséltem róla, fintorogva húzta az orrát. Amíg meg nem kóstolta, persze. Egy kicsit utána is kérdeztem a témának, és kiderült, hogy hazánkban a busának elég rossz híre van a fiatalok körében. “zsíros ponty” ezt a jelzőt hallottam leginkább vele kapcsolatban. Míg pár évtizeddel ezelőtt, amikor betelepítették hazánkba, rendkívül nagy népszerűségnek örvendett, az előző generáció kifejezett nosztaligiával gondol rá, mennyi finom halétel készült akkoriban belőle- és mindez csak marketing kérdése volt. Akkoriban igen erőteljesen népszerűsítették ezt a halat, aminek meg is lett az eredménye, és ha belegondolunk, manapság a pangasius is hasonló PR tevékenységet kap, így aztán egy magyar háziasszony hamarabb visz haza kétes minőségű külhoni pangasiust, míg a hazai busa ott árválkodik a jégágyon (mert ez a hal szerencsére a legtöbb helyen egyébként beszerzhető lenne). Tehát én azt mondom: együnk busát. Legalább egy esélyt érdemes adni ennek az egyébként kellemes ízű halnak, a húsa könnyen elkészítheő, kevés benne a szálka, és igen magas az omega három zsírsav tartalma is.
80 dkg busafilé
1 nagy fej vöröshagyma (15 dkg)
2 szál sárgarépa (20 dkg)
1 cikk zellergumó (20 dkg)
3 gerezd fokhagyma
1 kis csokor kakukkfű
1 dl száraz fehérbor
2 ek olívaolaj
2 ek vaj
80 dkg burgonya
5 dkg vaj
5 dkg jól olvadó, karakteres ízű sajt (pl érett cheddar, én most kerrygold bauernkaset használtam)
2 tojás
szerecsendió
A busa bőrét lenyúzzuk, a szálkákat kihúzgáljuk, majd a halat felkockázzuk nagyából 2 cm-es darabokra. A hagymát, fokhagymát finomra aprítjuk, a sárgarépát, zellert szintén nagyon apró kockákra vágjuk. Az olívaolaj és vaj keverékén üvegesre sütjük a hagymát, majd hozzáadjuk a répát és zellert is, lepirítjuk, amíg a zöldségek enyhe aranyszínt kapnak, hozáadjuk a fokhagymát, átkeverjük, hozzáadjuk az egészben hagyott, csokorba kötött kakukkfüvet és felöntjük a borral. A bort teljesen visszaforraljuk, majd hozzáadjuk a felkockázott halat. Pár percig sütjük, amíg a hal mindenütt opálossá válik, sózzuk, borsozzuk, majd az egészet kivejezott tűzálló tálba simítjuk.
Közben a felkockázott, meghámozott krumplit bő, enyhén sós vízben puhára főzzük, leszűrjük, összetörjük a vajjal, lereszelt sajttal, reszelünk hozzá szerecsendiót, majd ha kicsit kihűlt, belekevrjük az elhabart tojásokat is. Nyomózsákból vagy kanállal a halas ragu tetjére egyengetjük.
Előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő alsó-felső sütés) 35-40 perc, amíg a teteje megpirul.
Ismét egy angol klasszikussal állnék elő a szokásos vasárnapi gyereknap alkalmából, egy kicsit ázsiai stílusban. Az angolok valamit nagyon tudnak, mivel a hagyományos halas ételeik egyetlen gyereknél sem okoztak még problémát, amikor az elfogyasztásukra került a sor. Ez most egy tőkehalból és krumplipüréből álló pogácsa, de nem bő zsiradékban, hanem sütőben megsütve, csak hogy kicsit egészségesebb legyen, hozzá pedig egy édes-savanyú nyers répasaláta, ami még a legfinnyásabb gyereket is zöldségfogyasztásra készteti. Senkinek nem akarok visszaélni a türelmével de azt azért zárójelben meg kell jegyeznem ismét, hogy tőkehal helyett készülhet természetesen busából is…
6 nagy pogácsához
30 dkg tőkehalfilé (bőr és szálkamentes)
40 dkg krumpli
1 fej vöröshagyma (10 dkg)
2 gerezd fokhagyma
2 ek szójaszósz
1 kis csokor petrezselyem
2 ek napraforgó vagy szőlőmagolaj+ a tetejére
1 tojás
szezámmag
30 dkg répa
2 dl víz
3 ek cukor
3 ek rizsecet
A répát meghámozom, majd zöldséghámozóval vékony szalagokra gyalulom. Az ecetből, cukorból és jéghideg vízből páclevet keverek, és ebbe forgatom a répa szalagokat. Állni hagyom, legalább fél órán át.
A krumplit közben héjában puhára főzöm, majd leszűröm, meghámozom és krumplinyomóval/villával pürévé töröm.
A halat apró kockákra vágom, a hagymát, fokhagymát, petrezselyemzöldet igen finomra aprítom. Az olajon üvegesre fonnyasztom a hagymát, majd hozzáadom a halat, fokhagymát is, átpirítom, amíg a hal opálossá válik, hozzáadom a szójaszószt és petrezselymet, összeforgatom, beforralom és lehúzom a tűzről. Amikor kihűlt, hozzákeverem az elhabart tojást és a pürévé tört krumplit. Sózni is lehet, ízlés szerint, de a szójaszósz már eleve sós, kisebb gyerekeknek ennyi só is elég lehet bele.
A masszából pogácsákat formázok (én egy 8 cm átmérőjű fánkszaggató segítségével tettem meg ezt), majd szezámmagba hempergetem és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, a tetejét megcsepegtetem még egy kevés olajjal (ha van olajpermetezőnk, az még jobb) Előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 30 percig sütöm.
A halpogácsákat a répasalátával tálalom.
Ez a frittata előző nap elkészül, és akár a reggeli, akár a piknikkosár tartalmának kiválóan megfelel.
20 cm átmérőjű kerek sütőformához
4 tojás
15 dkg tőkehal filé (bőr és szálka nélkül)
10 dkg spenót
10 zsenge zöldborsó
1 kis fej vöröshagyma (5-6 dkg)
2 gerezd fokhagyma
1 ek olívaolaj
1 ek vaj
friss bazsalikom
A hagymát fokhagymát apróra kockázom, a halat centis kockákra vágom, a megmosott, leszárított spenótot vékony csíkokra metélem.
Az olívaolaj és vaj keverékén átpirítom a hagymát és a halat, majd hozzáadom a fokhagymát és a spenótot is. Rövid ideig még a tűzön hagyom, amíg a spenót levele összeesik. Sózom, borsozom, hozzáadom a zöldborsót, átkeverm, majd hozzáadom az elhabart tojásokat is.
Szilikon vagy kivajazott, kilisztezett hőálló formába öntöm, 180 C fokon 30 perc alatt megsütöm.
Tálalásnál vékonyra metélt friss bazslikomot szórok a tetejére.
Van az úgy, hogy az én gyerekem is gyorsételt eszik. Például ilyet. Hogy miért gyors? Mert ezúttal kimérős darált pulykahúsból és mirelit kukoricából készül percek alatt az ízletes ebéd. Bár nem vagyok híve az előre darált húsoknak, és ha csak lehet, szezonális, friss zöldséget használok, de van az úgy, hogy fél óránál nem marad több időm főzni, vagy éppen a napi bevásárlás marad ki egy zsúfolt napon. Tehát álszentség lenne azt állítani, hogy nincs mindig a mélyhűtőmben mirelit zöldborsó és kukorica, továbbá hogy sosem használok előre darált pulyka felsőcombot. Az így elkészüt étel pedig igenis finom, tápláló, és mérföldekkel egészségesebb, mint egy félkész termékekből rittyentett, vagy akár felvágottakból álló hideg vacsora, a gyorsétteremről nem is beszélve. Sőt. Hamarabb el is készül, mint ahogy egy duplaíves étterembe eljutnánk és ott a sorbanállással végeznénk.
35 dkg darált pulykahús
30 dkg kukorica (mirelit)
3 szem burgonya (30 dkg)
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyemzöld
2 tk szárított tárkony
1 ek vaj
1 ek olívaolaj
1 dl tejszín
15 dkg jól olvadó aromás sajt (ementáli vagy cheddar)
só
A hagymát apróra vágom, az olívaolaj és vaj keverékén lepirítom a pulykahússal együtt. Hozzáadom az apróra vágott fokhagymát, a meghámozott, durvára reszelt krumplit, a tárkonyt, felapírtott petrezselyemzöldet és a kukoricát, felöntöm egy fél pohár vízzel, majd fedő alatt puhára párolom. A fedőt leveszem, hozzáöntöm a tejszínt, beforralom a folyadékot nagy láng fölött.
Kivajazott sütőtálba öntöm, sajtot reszelek a tetejére, majd előmelegített sütőben 200 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 20 perc alatt megsütöm, amíg a sajt a tetején aranyszínű lesz.