Van az úgy, hogy az én gyerekem is gyorsételt eszik. Például ilyet. Hogy miért gyors? Mert ezúttal kimérős darált pulykahúsból és mirelit kukoricából készül percek alatt az ízletes ebéd. Bár nem vagyok híve az előre darált húsoknak, és ha csak lehet, szezonális, friss zöldséget használok, de van az úgy, hogy fél óránál nem marad több időm főzni, vagy éppen a napi bevásárlás marad ki egy zsúfolt napon. Tehát álszentség lenne azt állítani, hogy nincs mindig a mélyhűtőmben mirelit zöldborsó és kukorica, továbbá hogy sosem használok előre darált pulyka felsőcombot. Az így elkészüt étel pedig igenis finom, tápláló, és mérföldekkel egészségesebb, mint egy félkész termékekből rittyentett, vagy akár felvágottakból álló hideg vacsora, a gyorsétteremről nem is beszélve. Sőt. Hamarabb el is készül, mint ahogy egy duplaíves étterembe eljutnánk és ott a sorbanállással végeznénk.

35 dkg darált pulykahús

30 dkg kukorica (mirelit)

3 szem burgonya (30 dkg)

1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 csokor petrezselyemzöld

2 tk szárított tárkony

1 ek vaj

1 ek olívaolaj

1 dl tejszín

15 dkg jól olvadó aromás sajt (ementáli vagy cheddar)

só

A hagymát apróra vágom, az olívaolaj és vaj keverékén lepirítom a pulykahússal együtt. Hozzáadom az apróra vágott fokhagymát, a meghámozott, durvára reszelt krumplit, a tárkonyt, felapírtott petrezselyemzöldet és a kukoricát, felöntöm egy fél pohár vízzel, majd fedő alatt puhára párolom. A fedőt leveszem, hozzáöntöm a tejszínt, beforralom a folyadékot nagy láng fölött.

Kivajazott sütőtálba öntöm, sajtot reszelek a tetejére, majd előmelegített sütőben 200 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 20 perc alatt megsütöm, amíg a sajt a tetején aranyszínű lesz.

Nem tudom, ki hogy áll a gyermekkori tömegétkeztetéssel kapcsolatos emlékeihez, de szinte mindenki, akivel eddig találkoztam, különös nosztalgiával gondol egy-egy menza műremekre. Bár én viszonylag keveset ettem menzán, de a paradicsomleves (igen, az édes, rizzsel) és a paradicsomos káposztafőzelék igen mély nyomokat hagyott bennem. Igen, persze, szeretjük a szofisztikált olasz változatot, imádjuk, hogyne, nem is nagyon készült évek óta édes változat itthon, de aztán most itt van Csipi, aki részéről köszöni a finom letisztult olasz ízeket, értékeli is, de csak messziről, és csak a menzás változatot hajlandó megenni a bölcsiben.  Nem kell megijjedni, ez itt nem az. Próbátam ötvözni a kisded számára oly kedves verizót az én gyermekétkeztetésről alkotott nézeteimmel, és így született meg ez a nagyon kellemes ízű változat. Édeskés, de az almától, cukor nincs benne. Tartalmas is a benne főtt hajdinától (hajdina hiányában tehetünk bele tarhonyát is), és sok roppanósra hagyott cukkini darab pedig izgalmas levesbetét az aprónépnek, mert legalábbis  az enyém úgy van vele, hogy nagyon hamar elunja az evést, ha minden kanál leves/étel egyforma.

• 1 konzerv hámozott paradicsom (400 gr)
• 0,5 l zöldség alaplé
• 2 kis sárga alma (25 dkg)
• 2 kis saláta cukkini
• 1 kis fej vöröshagyma (6 dkg)
• 1 ek olívaolaj
• 1 ek vaj
• 5 dkg hajdina (vagy tarhonya)
• friss bazsalikom

A hagymát felkarikázom, majd az olaj és vaj keverékén üvegesre fonnyasztom. Hozzáadom a paradicsomot, a zöldség alaplét, és a meghámozott, magházától megfosztott, gerezdekre vágott almát. Addig főzöm, amíg az alma megpuhul, majd botmixerrel pürésítem.

Visszateszem a tűzre, majd hozzáadom a hajdinát, nagyjából 5 percig főzöm. Közben a cukkinit apró kockákra vágom és 5 perc után ezt is a leveshez adom. Ezzel már csak pár percig főzöm együtt, amíg a hajdina teljesen megpuhul, a cukkini pedig kicsit ropogós marad (de ha a gyerkőc puhán szereti, akkor főzzük tovább a cukkinivel)

Tálalásnál vékonyra metélt friss bazsalikomot teszek a tetejére (ha a gyerek szereti. Az enyém imádja, képes belőle egy egész cserépnyit megenni csak úgy, magában is…)

A lenti képen pedig a nyalóka magyarázata egyszerű: a gyerek beteg, és több hároméveshez hasonlóan nyalókára gyógyul, így ilyenkor átmenetileg feloldódik a cukor-stop.

Tádááám! Megszületett Csipi első önálló kreációja! Igaz, egyelőre távirányítással dolgozik, de a menüt teljes egészében ő találta ki, a hozzávalókat is beleértve. Gesztenyés husit kért rizzsel és almával, aztán egy széket húzott a konyhába, és gondosan felügyelte a munka folyamatát. A végeredmény pedig egy igazán gyerekbarát étel lett, ami mellé Csipi még áfonyás turmixot is rendelt.

2 főre

25 dkg karaj

1 kis fej vöröshagyma (6-8 dkg)

15 dkg főtt vagy előfőzött gesztenye

1 alma (15-20 dkg)

1 ek olívaolaj

1 ek vaj

1 dl rizs

2 ek tejszín

1 ág rozmaring

só

A karajról a hártyákat levágom, nagyjából 2 centisre kockázom, a hagymát finomra aprítom. Az olívaolaj és vaj keverékén aranyszínűre pirítom a húst és a hagymát, majd sózom, felöntöm egy pohár (2 dl) vízzel, hozzáadom az egész ág rozmaringot. Fedő alatt puhára párolom a húst. Ha már elég puha, hozzáadom a főtt/előfőzött gesztenyét, a rizst és az almát, hozzáadok még 2 dl vizet, majd fedő alatt addig párolom, amíg a rizs megpuhul. Végül hozzáadom a tejszínt, összeforralom, és kész is.

Főszerepben a turmixgép és a szombati reggeli. Vasárnapinak mondjuk túl komolytalan, hétköznap meg nincs rá elég idő. Pedig jó lenne. Így, hogy Csipi itthon betegeskedik, hétköznap is kerül palacsinta reggelire, és azt kell mondjam, a gyógyhatása és sikere a hároméves korosztályban (és gyanítom afölött is) garantált.

A palacsinta zabpelyhes és banános, de a zabpehely a turmixgépnek hála, egészen finom, lisztszerű állagot kap, az epershake pedig mélyhűtött eperből készül, így lesz sűrű, jégkásás.

8 dkg zabpehely

8 dkg rétesliszt

1 nagy banán

2 tojás

20 dkg joghurt (natúr, de legjobb a görög)

2 ek nádcukor

2 tk sütőpor

1/4 tk szódabikarbóna

vaníliás cukor

napraforgó olaj a sütéshez

A hozzávalókat turmixgép kancsójába vagy késes robotgép keverőtáljába öntöm és simára turmixolom.

Kerámia bevonatos vagy teflon serpenyőben kevés olajat hevítek, a tésztából két evőkanálnyi adagokat szedek, majd kisütöm a palacsintákat, mérsékelt láng felett, mindkét oldalukat aranyszínűre.

Juharszirupot adok mellé.

5 dl tej

1 dl tejszín

nádcukor vagy méz ízlés szerint

30 dkg mélyhűtött eper

vaníliás cukor

A tejet, tejszínt és cukrot/mézet turmixgépbe öntöm, addig turmixolom, amíg a méz/cukor feoldódik a tejben. Hozzáadom az epret, 5 percig hagyom állni (ennyi idő alatt az eper kicsit felenged a tejben és nem ég le  aturmixgép motorja), majd simára turmixolom.

Ha van otthon érett banán, az is kerülhet bele pluszban, nagyon selymes állagot ad majd a turmixnak.

A csokoládé nálunk első számú kedvenc (na nem a tej, hanem a legalább 85% kakaótartalmú étcsokoládé!), a kakaó úgyszintén. Ha pedig már így alakult, igyekeztem ezt az elemet egy egészséges reggeli müzlibe is beépíteni, ily módon tévesztve meg a gyermekemet. És galád dolog ugyan, de sikerült. Egészséges reggeli pipa.

Kénezetelen aszalt sárgabarackot pedig a Müllerben lehet beszerzni hozzá. Ennek a színe nem narancssárga, hanem barna, de az ízén ez nem változtat.

4 dl zabpehely

1 dl olaj

1 dl méz

15 dkg aszalt sárgabarack,

15 dkg mogyoró

2 csapott ek kakaó

1 tk fahéj

csipet só

A mogyorót durvára aprítom, a sárgabarackot apró kockákra vágom.

Egy széles serpenyőben az olajon kis láng fölött megpirítom a zabpelyhet, amikor már morzsás, akkor hozzáadom a mogyorót,sót is. Ha enyhe aranyszínt kapott, hozzáadom a fahéjjal és kakaóporral kikevert mézet, majd lehúzom a tűzről és alaposan elkeverem. A meleg serpenyőben hagyom kihűlni. Végül hozzákeverem a sárgabarackot is, és jól záródó üvegekbe töltöm.

Tejjel, joghurttal nagyon finom.

Van a kicsi embereknek ez az őrült keksz utáni vágya. Mintha külön örömet lelnének abban, hogy lehet vele evés közben szaladgálni, összemorzsázni a kanapét, szőnyeget, és mindeközben azt hallgatni, ahogy a kétségbeesett szülő sápadtan és visszafojtott hangon magyarázza neki, hogy mindezt nem szabad. Nem tudom, máshol ez hogy van, nálunk ez a mentrend, és mire nagy nehezen sikerül jobb belátásra bírni kisdedünket és megértetni vele, hogy a fent említett jelenet tényleg a “nem szabad” kategóriába tartozik, akkor jön a nagymama, és egy nap, sőt egy óra alatt lerombolja mindazt, amit mi addig építettünk. Viszont a kekszet Csipi imádja, szóval attól megfosztani mégsem akarjuk. Hát jött az az ötlet, hogy a kekszben lévő egyszerű szénhidrát lehet a ludas ezen viselkedésbeli anomáliáért, mert azért az Csipire jellemző, hogy a vércukor szint emelkedésével párhuzamosan növekszik a rosszasági faktora is. Akkor pedig ne legyen édes a keksz. Helyette legyen inkább sós, sok teljes értékű gabonával (jelen esetben ez a zabpehely), legyen benne sajt, mert azt szereti, és mégiscsak fehérje, meg olajos magvak, mert azokat is szereti és felettébb hasznosak a növésben lévő kis szervezetének. Ezen tudományos okfejtés után pedig jöjjön a recept.

A tészta ismét a szépen nyújtható, kiszúróval formára szabható kategória, de nálunk ez a rész most a kisded egyéb irányú érdekőldése miatt elmaradt (ti. nagyon nehéz tésztát nyújtani, miközben 30 km/óra sebességgel hajtanak rajtam körbe  a konyhában egy babataxival)

2 tepsi/ 22 darab

10 dkg rétesliszt

10 dkg zabpehely (finomra hengerelt)

10 dkg vaj

2 tojás

1 csapott ek nádcukor

1 mk só

5 dkg ementáli

5 dkg napraforgó és tökmag vegyesen

1 tk őrölt kömény

2 tk sütőpor (12 gr)

1/4 tk szódabikarbóna

A sütőport és a szódabikarbónát elkeverem a sóval, cukorral, liszttel, zabpehellyel, köménnyel, hozzáadom az olvasztott, kihűtött vajat, a villával enyhén felvert tojásokat, az olajos magvakat és az apró kockákra vágott sajtot. Összegyúrom, majd diónyi gombócokat gyúrok a tésztából, amiket a két tenyerem között ellapítok nagyjából 1 cm vastagra.

Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, majd előmelegített sütőben  180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés)  15 percig sütöm.

Rácsra szedve hűtöm ki.

Csipi bölcsődei születésnapi zsúrjára készült ez a pogácsa is, elég nagy sikere volt az aprónép körében. Nem is csoda, az alma+sajt kombináció Csipinek is rettenetesen bejön, szóval írhatnám azt is, hogy igazi babás pogácsa lett. De az az igazság, hogy előző este egy kicsit gazdagabb sószórással ez a pogácsa nekünk, felnőtteknek borkorcsolyaként is remekül működött.

A pogácsák szaggatása pedig remek szórakozásnak bizonyult, akár egy hároméves számára is, Csipi csillag alakú kiszúrókkal például a Jarmies teljes legénységét kiszaggatta a tésztából. Így esett, hogy életemben először láttam csillag alakú pogácsákat, és azt gondolom, komoly perspektíva van bennük.

• 25 dkg rétesliszt
• 25 dkg finomliszt
• 1 tojás
• 3 dl tej
• 1 ek nádcukor
• 1 púpos tk só
• 15 gr friss élesztő
• 10 dkg vaj
• 10 dkg ementáli
• 2 kis zöldalma (25 dkg)
• tojás, só a tetejére

A langyos tejben feloldom az élesztőt, cukrot. Amikor felfut, hozzáadom az elhabart tojást, a liszteket, sót, az olvasztott vaj felét. A tésztát alaposan kidolgozom, lágyabb, rugalmas, sima felületű tészta lesz a végeredmény. A kelesztőtálat letakarom és tésztát a duplájára kelesztem.

Az almát meghámozom, magházát kivájom, majd a sajttal együtt kis, félcentis kockákra vágom. A maradék vajat is megolvasztom.

A tésztát átgyúrom, majd lisztezett deszkán, liszttel bőven megszórva kinyújtom nagyjából 1 centi vastagra. Vajjal megkenem, majd megszórom a sajt és almakockák harmadával. A tészta széleit ráhajtom a töltelékre úgy, hogy  alapok átfedjék egymást, majd lisztezem, kinyújtom, ismét lekenem vajjal, megszórom a sajt és alma harmadával. Újra felhajtom a tésztát, lisztezem, nyújtom, lekenem vajjal, szétosztom rajta a maradék almát sajtot. Hajtogatás után ismét kinyújtom, nagyjából 2 centi vastagra, majd kis kerek pogácsa formával kiszaggatom.

Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, a tetejét lekenem elhabart tojással, majd a felnőtteknek készülő adagra tekerek sót is, ízlés szerint.

Negyedóra pihentetés után előmelegített sütőben 200 °C fokon 12 percig sültek a nagyjából 3 cm átmérőjű pogácsák.

Rácsra szedve hűtöm ki.

Ez volt a harmadik torta Csipi harmadik születésnapjára, ez már a bölcsődei zsúrra készült. A tésztája tulajdonképpen egy leegyszerűsített banánkenyér, a krém pedig egy gazdag, mascarpones tejcsokoládé krém, amivel nagyon jól lehet dolgozni, szépen tartja a formáját, mégis krémes, lágy.

A zsúr (mit is írok, Tamás szerint “parti”) után a bölcsiben csokoládéval összemaszatolt pofikák négyzetméterre eső igen magas száma alapján arra következtettem, hogy a 2 és 3 év közötti gyerekeknek nagyon bejön.

• 22×20 cm szögletes sütőforma
• 2 nagy banán (20 dkg tisztítva)
• 3 tojás
• 5 dkg finomra hengerelt zabpehely
• 10 dkg finomliszt
• 5 dkg nádcukor
• 2 tk sütőpor
• 1/2 kk szódabikarbóna
• 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
• 3 dkg vaj
• krém:
• 12,5 dkg tejcsoki
• 25 dkg mascarpone
• 1 ek kakaópor (cukrozatlan, Holland)
• 2 ek nádcukor

A banánt a tojásokkal és zabpehellyel addig turmixolom, amíg a zabpehely sem marad már darabos benne. Hozzáadom a sütőporral, szódabikarbónával elkevert lisztet, cukrokat, olvasztott vajat, alaposan kikeverem, majd kivajazott kilisztezett vagy szilikon sütőformába öntöm.

Előmelegített sütőben 180°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 20 percig sütöm, amíg tűpróbánál már nem ragad a tészta a tűre.

Rácsra borítva hűtöm ki.

A csokoládét összetördelem, majd a mascarponeval, cukorral, kakaóporral együtt megolvasztom. Addig keverem kis láng felett, amíg a kakaópor is csomómentesen feloldódik benne.

Ha kihűlt a krém és megdermedt kissé, a tortalapot kettévágom, megkenem a krémmel, rárakom a tetejét, majd bevonom a maradék csokikrémmel.

Díszítésre én reszelt étcsokoládét szórtam a torta tetejére+ oldalára, illetve néhány smarties színesítette a végeredményt.

Itt az új év, épp időszerű végre elkezdenem a b-bisztró írását. Az igaz, hogy van már rajta tartalom, hisz azok a receptek, amik eddig a flatcaten voltak és kifejezetten gyerekek számára készültek, már részben itt is megtalálhatók, és nem sokára felkerülnek a címkék,   amik életkor szerint is felosztják a recepteket, iletve rendszerezem a gluténmetes, tojásmentes, tejmentes tartalmat is.

Ez viszont most egy új recept. Talán nem éppen illendő egy mesterséges színű-ízű adalékkal kezdenem a gyerek szekción, de sajnos a gyermekem a romlás útjára lépett a bölcsődében, ami ellen nem tehetek semmit. Látom, ahogy ott dönti magába a Cappy cukros-mesterséges löttyeit, és az ünnep netovábbja, ha “fekete órás kekszet” (aka Pilóta keksz) kapnak a zsúrokon, ünnepségeken. Arról nem is beszélve, hogy a férjem is mozsárban összetört ánizsos keménycukorral(!) ízesíti a zabpelyhes palacsintát távollétemben, és ezek után még el is büszkélkedik nekem a találmányával. Szóval tehetek én sok mindent itthon, és teszek is, hisz eddig soha nem használtam mesterséges színezékeket, aromákat, margarint, adalékokat, de néha az én kis bogárkám sóvárog a színes bogyók után. A végső lökést kedvenc meséjétől kaptam, ahol a két szőrmók emberke smarties-os tortát sütött. Azóta mást sem hallok itthon. Hát mit lehet ilyenkor tenni? Az alap tészta egyébként nem vészes, és aki akarja, hagyja csak ki a smartiest belőle, így egy klasszikus cookies lesz, amit esteleg fel lehet turbózni jó minőségű étcsokival, aszalt gyümölcsökkel, dióval, mogyoróval, az alábbi recept azonban színes, szagos, és hát be kell vallanom, minden tiltakozásom ellenére is: finom.

• 14 db
• 10 dkg finomliszt
• 10 dkg finomra hengerelt zabpehely
• 2 tojás
• 10 dkg vaj
• 5 dkg nádcukor
• 2 tk sütőpor
• 1/4 tk szódabikarbóna
• 1 ek vaníliás cukor
• 1 doboz smarties (38 gr)

A vajat megolvasztjuk, majd ha kihűlt, hozzákeverjük a sütőporral, szódabikarbónával elkevert lisztet és zabpelyhet, cukrokat, elhabart tojásokat, alaposan összegyúrjuk.

Zölddiónyi gombócokat formázunk a masszából, amiket ellapítunk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe teszünk. A korongok tetején elosztjuk a smartiest és enyhén a tésztába nyomkodjuk.

Előmelegített sütőben (villanysütő, alsó-felső sütés) 180C fok, 12 perc.

Rácsra szedve hűtjük ki.

Megjegyzés: ekkora doboz smarties esetén sütinként 3 db színes bigyó jut, és 3 sütire nem jut cukor, szóval érdemes nagyobb kiszerelést venni belőle.

• 26 cm kapcsos tortaforma
• 40 dkg répa (tisztítva mérve)
• 10 dkg zabpehely (finomra hengerelt)
• 5 dkg rétesliszt
• 20 dkg mascarpone
• 5 tojás
• 10 dkg méz
• 1 púpos tk őrölt fahéj
• 1 csapott tk őrölt gyömbér (elhagyható)
• 4 kardamom tok magja (mozsárban porrá őrölve)
• szerecsendió frissen reszelt (vagy őrölt) ízlés szerint (én 1/4 kk-nyit használtam)
• 2 tk sütőpor

A répát finomra reszeljük, majd elkeverjük a zabpehellyel, mézzel, sütőporral elkevert liszttel, mascarponeval, fűszerekkel és a tojások sárgájával.

A tojások fehérjét kemény habbá verjük, majd óvatosan a répás masszához forgatjuk.

Kivajazott, kilisztezett tortaformába simítjuk a masszát, majd 180°C fokon (gázsütőben) 70 percig sütjük.

Rácsra borítva hűtjük ki.

Ez egy szolidan édes, továbbá nagyon puha, szaftos, mondhatni szottyos tészta(a jó értelemben, emberek, a jó értelemben!), rizskoch-szerű az állaga, én a 15 hónapos kisfiamnak sütöttem, így nem is került rá se krém, se szirup, mert annyira nem szükséges, de ehhez is jól illik a narancsos szirup, illetve valamilyen mascarpones krém.

Ha valakit érdekelne, akkor annak leírom Férj kedvenc mascarpones krémjét, amit sütőtök tortára is szoktam kenni:

40 dkg mascarponet kikeverek egy citrom és egy narancs finomra reszelt héjával, ízlés szerinti mennyiségű mézzel (nagyjából 1 dl szokott kerülni bele), és hozzáadom még a citrusok 1 púpos ek étkezési keményítővel csomómentesre kevert és összeforralt levét is. Miután kihűlt, bevonom vele a tortát.

Ha pedig hígabb, öntetszerű krémet szeretnénk, akkor a keményítős sűrítés el is maradhat.