Tamás fiam aktuális kedvence a hal, és bár a toplista tetején a harcsa és pisztráng csücsül továbbra is, nem veti meg az aranydurbincsot és a branzinót sem. Amikor pedig mindezek beszerzése nehézségekbe ütközik (talán nem mondok újat azzal, hogy vidéken jó minőségű halat venni nem egy leányálom), akkor megteszi a Viktória tavi fogas, ausztrál süllő vagy a tőkehal is. (meglepő módon ezeket egyenletesebb minőségben szállítják a helyi Metroba, mint a hazai tenyésztett pisztrángot, sajnos) A következő darab tőkehalból készült, mert éppen azt kaptam szépet, de akármilyen más, fehér húsú halból elkészíthető.

Ez a recept egyébként Csipi abszolút kedvence, hiszen minden olyan hozzávaló szerepel benne, amit szeret: hal, zöldborsó, hagyma, fokhagyma, tejszín, bazsalikom és parmezán. A hal ebben a formában talán nem a legesztétikusabb ugyan, de ha a gyereknek főzök, a legfontosabb szempont, hogy teljesen szálkamentes legyen, amihez a tőkehalat általában ujjnyi csíkokra kell vágnom. Ha sikerül ennél nagyobb szálkátlan darabokat is előállítani, akkor párolhatjuk ujjnyi vastag, gyermektenyérnyi darabokban is a halat, ez egy ideális méret a 4-5 év körüli apróságoknak, csak ilyenkor a párolási idő 2-3 percről 4-5 percre nő.

A recept pedig részt vesz a Tarka Bárka szülinapi receptversenyén is, akinek van kedve ezen a remek halas blogon nagyszerű halas ajándékcsomagot nyerni, náluk olvashatja el a feltételeket!

40 dkg fehér húsú halfilé (most tőkehalfilé) , bőr és szálka nélkül

1 fej vöröshagyma (6-8 dkg)

2 gerezd fokhagyma

1 dl tejszín

30 dkg zsenge zöldborsó

1/2 ek vaj

1/2 ek olívaolaj

1 szűk maréknyi reszelt parmezán (2 dkg) vagy más kemény, reszelhető, aromás sajt

6-8 levél bazsalikom (vagy egy kis csokor petrezselyemzöld)

A halból minden szálkát eltávolítok, közben ujjnyi csíkokra vágom. A hagymát, fokhagymát finomra aprítom, a bazsalikomot vékony csíkokra vágom, a parmezánt finomra reszelem.

Az olajon megolvasztom a vajat, majd üvegesre sütöm benne  ahagymát.

Hozzáadom a fokhagymát, átkeverem, hozzáadom a zöldborsót, összeforrósítom, sózom, majd fedő alatt mérsékelt lángon 2-3 percig párolom.

Ezt követően hozzáadom a tejszínt, összeforralom, majd beleteszem a halfiléket, megszórom a bazsalikommal és sajttal, lefedem, és további 2-3 percig párolom.

Tálalásnál lehet mellé adni puliszkát vagy párolt rizst is, mindkettővel nagyon finom.

 

Nem mondok nagy újdonságot, ha arról írok, válogatós gyereket eteteni nehéz. Főleg úgy, hogy megfelelő mennyiségű zöldséget és némi fehérjét is be tudjunk vinni egy-egy problémásabb időszakban a szénhidrát(= palacsinta) mellé. A kistesó születése kicsit megborította a nagyobbik (és még így is elég kicsi) fiunk étkezését, a válogatás ismét előtérbe került, így jelenleg elég nehéz a kedvében járnunk. Szerencsére a paradicsomos marhahusi az nem került tiltólistára, így kézenfekvő választás, ha minestrone készül, amibe azért elég sok zöldséget bele lehet zsúfolni. Nem a klasszikus változat persze (ha egyáltalán lehet egy ételből klasszikus változatot készíteni, amit szinte minden olasz háznál másképp főznek), hanem a Tamás kedvence. A hús sovány, mivel egy alig négy éves ifjú embert igen nehéz meggyőzni a cubákos húsok nagyszerű mivoltáról, a zöldségek közül csak a répa és zeller játszik nálunk mostanában, a tészta pedig bolygós-hullócsillagos-űrhajós változat, így aztán még szórakoztató is lehet az étkezés. Tehát minestrone (vagy valami ahhoz hasonló), gyerek módra.

50 dkg marhacomb

15 dkg száraz bab

10 dkg apró száraz tészta

15 dkg vöröshagyma

2 szál sárgarépa (20 dkg)

1 kis gumó zeller (15 dkg)

1 doboz hámozott, darabolt paradicsom (400 gr)

2 dl passzírozott paradicsom

1 liter víz (vagy ha van, zöldség alaplé)

1 kis csokor bazsaikom

1 tk szárított oregánó

1 babérlevél

4 gerezd fokhagyma

2 ek vaj

3 ek olívaolaj

reszelt parmezán vagy más keményebb sajt a tálaláshoz

A babot előző este beáztatom, majd másnap friss, bő, enyhén sós vízben puhára főzöm. (ha konzervet használunk, 30 dkg főtt bab lesz belőle)

A húst felkockázom 2-3 centis darabokra, a hagymát apróra vágom, a fokhagymát vékonyra szeletelem. Az olívaolajon megfonnysztom a hagymát, majd hozzáadom a húst, és addig pirítom, amíg enyhe aranyszínt kap. Hozzáadom a vajat, fokhagymát, átpirítom, majd felöntöm a paradicsomkonzervvel, a passzírozott paradicsommal és vízzel. Sózom, hozzáadom a babért és az oregánót, felforralom, majd kis láng felett, lefedve addig főzöm, amíg a hús megpuhul.

A megtisztított répát közben vékonyra szeletelem, a zellergumót gyufaszálnyi csíkokra vágom. Ha a hús megpuhult, hozzáadom a leveshez a leszűrt, megfőtt babot, a  száraztésztát, a zöldségeket és a vékony csíkokra vágott bazsalikomot. Addig főzöm, amíg a tészta megpuhul.

Tálalásnál reszelt sajtot szórok a tetejére.

 

Bár a hideg vacsora fogalma nálunk nem túl ismerős, mivel az apróságunk irtózik a hideg ételektől (bizony, ez alól a fagyi sem kivétel), de ez nem azt jelenti, hogy nem lenne rá igény, a felnőttek részéről legalábbis. Az, hogy egy étkezés részben hideg, részben nyers ételeket tartalmaz egyáltalán nem jelenti azt, hogy szegényesebb beltartalmi értékekkel kell rendelkezni, mint például egy meleg főétkezésnek. Sőt. A nyers zöldségek, amiket ilyenkor fogyasztunk, kifejezetten jól jönnek, és bár tél van, egyáltalán nem panaszkodhatunk: nyers sörretek, citromlében pácolt jégcsapretek vagy fekete retek, savanyú káposzta, a répa, reszelve, estleg hajszálvékony csíkokra gyalulva és egy kevés mézzel, citomlével (narancslével) olívaolajjal elkeverve, káposztasaláta, csak hogy a mi kedvenceinket említsem. Persze önmagukban ezek nem lennének elégségesek, már csak kalória szempontjából sem, ezért jöhet mellé a sajt, teljes kiőrlésű lisztekből, olajos magvakból készült kenyér. Gyári felvágottat azonban szinte soha nem eszünk, mivel ezek többnyire pácoltak, füstöltek, rossz minőségű húsból, állati részekből készülnek, és inkább csak adalékanyagokat tartalmaznak. Persze vannak jó minőségű késztermékek is, de ezek többségét vidéken beszerezni szinte lehetetelen, és az áruk sem tartozik a mindennapi kategóriába. Helyette van nálunk vékonyra szeletelt hideg sült, ami kiváló alternatíva a bolti sonkákra, házi májkrémek, krémek, zöldség, olajos mag vagy sajt alappal. Nemcsak hogy finomabbak, mint a készen vásárolható alternatíváik, de gyorsan, egyszerűen készülnek el és többnyire gazdaságosabbak is. Az egyik nagy kedvencünk, a házi májkrém következik, pecsenyekacsa májból, most mandarnnal és kakukkfűvel ízesítve. Természetesen maradhatunk a klasszikus hagyma-fokhagyma-rozmaring kombinációnál is, de most épp kapható biomandarin, így én éltem a lehetsőéggel és ez a nagyon finom májkrém változat készült belőle.

60 dkg pecsenyekacsa máj

10 dkg kacsazsír

1 dl tejszín (vagy 5 dkg mascarpone)

10 dkg vörsöhagyma

3 gerezd fokhagyma

1 csokor kakukkfű

1 mandarin

bors

A májat megtisztítom, a közepén lévő erekről lekapargatom a májat, az ereket kidobom. Felkockázom a maradékot. A vöröshagymát felkockázom, a fokhagymát szintén.

A zsírban üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a fokhagymát, csokorba kötött kakukkfüvet és  a májat is. Lefedem, fedő alatt 3-4 percig sütöm-párolom, mérsékelt láng fölött. Ha ezután a májkockákat kettévágva már nem véresek a darabok, hozzáadom a mandarin finomra reszelt héját, levét, a tejszínt/mascarponet, összeforralom, sózom, borsozom. Lehúzom a tűzről, a kakukkfüvet kidobom, majd botmixerrel pürésítem a végeredményt.

Porcelán edénybe szedem, majd lefedve a hűtőben tárolom. Ha hosszabb időre szeretnénk eltárolni,próbáljuk légmentesen a tároló edénybe szedni (ez melegen könnyen sikerül, mivel ekkor még szinte folyékony), majd ha kihűlt, a tetejét nagyjából fél centi vastagságban olvasztott kacsazsírral zárjuk le.

A gyermekem egy ideje rászokott arra, hogy a hús mellé köretként is húst kér. A “mi legyen a vacsora?” kérdésre rendszeresen a “kacsahusi” választ kapom, arra pedig, hogy mi legyen mellé a köret, általában a “libahusi” a replika. És valóban nem eszi meg, akármit is készítek, az eddigi örök kedvenc krumplipüré és párolt rizs is tiltólistára került már, a zöldségek mellé. Szerencsére ezek a korszakok nem tartanak sokáig, a kacsa-liba diétától kissé megcsömörlött felnőtt populáció idehaza legalábbis nagyon várja már a végét. Ha pedig túl akarjuk élni ezt az időszakot, marad  a trükközés, tehát hogyan rejtsük el “husiba” a zöldséget-gyümölcsöt. A mandula ugyan nem az a tipikus zöldség, de legalább nem hús, igen magas a tápanyagtartalma, van benne rost, sok benne a telítetlen zsírsav, E vitamin, egy egész sor B vitamin, különösen folsavból tartalmaz sokat és a csonthéjasok között kiemelkedően magas a fehérje tartalma, 100 gr közel 21 gr fehérjét tartalmaz. Meg hát finom. Akárcsak az aszalt sárgabarack, amiről jó tudni, hogy kapható kénezetelen változatban is, ennek a színe nem olyan szép élénk narancsos, mint a kénezettenek, inkább barna, de itt ez úgysem látszik, a gyereket pedig inkább ne kénezzük, ha nem muszáj.
A kínai ötfűszer pedig igazi jolly joker, ha gyereknek készült ételről van szó, hiszen ez egy valódi hatásvadász összeállítás az apróságoknak, illatos, ízes, és a karácsony illatú kis golyóbisoknak nem igazán tudnak ellenállni, még a legrosszabb evők sem. A legtöbb nagyobb áruházban vagy keleti fűszerboltban megvásárolható készen is, de házilag is elkészíthető a következő recept alapján:

2 ek szecsuáni bors
15 szem csillagánizs
2 ek édesköménymag
1 ek szegfűszeg
1 ek őrölt fahéj

A hozzávalókat finom porrá őröljük mozsárban, vagy késes aprítóban/fűszerdarálásra rendszeresített kávédarálóban. Kávédaráló használatakor a csillagánizst előtte célszerű mozsárban durvára törni. Nagyobb mennyiség készítése esetén a kész fűszerkeverék jól záródó tetejű tárolóban sokáig eltartható.

Végül pedig a csirkegolyók receptje, amihez én most mézes mustáros tejfölt készítettem. Mert a gyerek így szereti. 🙂

60 dkg csirkemellfilé (de pulykamellfilé, sertéscomb is használható helyette)

4 szál újhagyma

2 csapott ek kínai ötfűszer keverék

2 tojás

10 dkg darált mandula

8 szem aszalt sárgabarack (6-8 dkg)

olaj a sütéshez

A húst lehártyázom, a nagyobb inakat kivágom, majd felkockázom és késes aprítóba teszem. Hozzáadom a tojást, mandulát, kínai ötfűszert, a szár zsengébb zöld részével együtt vékonyra felkarikázott újhagymát, sót, és pépesre darálom. Az aszalt sárgabarackot nagyon finomra aprítom késsel, majd ezt is a masszához adom, összegyúrom és nedves kézzel kisebb diónyi gombócokat formázok belőle.

Bő, forró olajban arnyszínűre sütöm, szűrőlapáttal kiszedem, papírtörlőn leitatom róla a felesleges zsiradékot, és mézes mustáros tejföllel tálalom.

 

 

Azt, hogy miért pont a tél elején kell eperlekvárt főznöm a gyerekkel, nehéz megmagyarázni. Ez valami olyasmi, amire csak a négy évesek képesek, tudniillik hogy egész tavasszal fujjognak az eperre, majd télen hirtelen minden nap eperlevest és eperlekvárt ennének. Szerencsére ami tavasszal termett, a szüleim lefagyasztották, így nem probléma a gyerek ilyen irányú óhaja sem. Azért, ha lehet, főzzünk inkább eperlekvárt mégis a szezonjában. Viszont ha úgy nézzük, palacsinta mellé százszor jobb ez, mint a töményen édes (ne adj’ isten, készen kapható aromatizált és élénk színűre festett) szószok, és igazából a kigondolástól számított fél órán belül elkészül a 2×200 ml lekvár.

A ricottás lepények pedig kiváló alternatívák a palacsintára egy-egy ráérősebb reggelen. A ricotta számunkra nagyon hasznos alternatíva a túróra, mivel azt Csipi nem igazán szereti, állítólag a savanykás íze miatt. A ricotta pedig nem savanyú, hanem édes, egy friss típusú savósajt, amit a sajtkészítés során megmaradt tejsavóból állítanak elő, és igen magas fehérjetartalommal bír. Tehát nagyon praktikus, ha gyermekétkeztetésről van szó. A ráérősebb reggel pedig relatív, mert igazából tényleg fél órán belül elkészíthetjük a teljes reggeli menüt. A közönség pedig garantáltan hálás lesz érte.

ricottás lepények

25 dkg ricotta (Szarvasi)

10 dkg liszt (rétes)

10 dkg tej

1 tojás

2 dkg vaj

2 dkg nádcukor

1/2 mk őröt vanília

A vajat megolvasztjuk, majd a többi hozzávalóval együtt alaposan összedolgozzuk egy villával, hogy minél kevésbé legyen szemcsés a massza.

10 perc pihentetés után evőkanálnyi halomakban kisütjük, aranyszínűre mindkét oldalukon. A sütéshez nem kell további zsiradék, ha például kerámia bevonatos, tapadásmentes serpenyőben sütjük, de a normál serpenyőt érdemes kikenni előtte valamilyen semleges ízű növényi zsiradékkal (például repceolajjal). A massza elég sűrű, így miután kiadagoltuk a halmokat, kanál hátával formázhatjuk a végeredményt, a sütéshez pedig a mérsékelt láng az optimális.

eperlekvár

2×200 ml

75 dkg eper

10 dkg nádcukor

1 citrom leve

1 kk őrölt vanília

Az egész egy széles (24 cm átmérőjű), magas falú, kerámia vagy zománc bevonatos edényben készül. Az eperre öntöm a citromlevet, cukrot, vaníliát, ha még fagyosan teszem a fazékba, 2 dl vizet is, és a legnagyobb lángon főzni kezdem. Ha felhabzik, megkeverem. Amíg nem túl sűrű, nem kell túl gyakran kevergetni, ahogy sűrűsödik, a gyakori kevergetés egyre inkább elkerülhetetlenné válik. Ekkora mennyiség ilyen széles felületű edényben nagyjából fél óra alatt egészen sűrűre fő, egyéb kötőanyag (pl pektin) használata nélkül is.

Ha elérte a kívánt lekvár állagot, sterilizált befőttesüvegekbe töltöm, lezárom. Mivel ez általában napokon belül elfogy, nem szoktam dunsztolni, hanem megy a hűtőbe, miután kihűlt, és így is eláll 1-2 hétig, de lehet a szokásos módszerekkel is tartósítani.

A nap legérzékenyebb étkezése nálunk továbbra is a reggeli, ezért igyekszem a gyermek számára minél könnyebben fogyasztható, akár kis uzsonnás zacskóban magunkkal is vihető ételeket készíteni. Tehát puha kekszeket, piskótákat. Ezek nem tipikus édességek, azaz enyhén édes ízük van csak, és cukor helyett mézzel készülnek, a beltartalmi értékekről pedig az olajos mag és búzacsíra gondoskodik. A búzacsíra nagyon egészséges és sokoldalú alapanyag, de érdemes belőle bio minőséget használni a gyerekételekhez. Fehérje és rost tartalma magas, tápanyagtartalma is jelentős, nagy mennyiségben tartalmaz B és E vitaminokat, káliumot, magnéziumot, esszenciális zsírsavakat és aminosavakat, tahát érdemes a gyerekek étrendjébe is beilleszteni.

De azt is el kell mondanom, hogy búzacsíra nélkül is működik a recept, a búzacsírát azonos mennyiségű darált olajos maggal helyettesítve, így a gluténmentes diétán lévő gyermekek számára is elkészíthető, sőt, az eredmény így egy lapos, leginkább macaronra emlékeztető, korong alakú, puha “piskóta” lesz, ami még mutatósabb. Tulajdonképpen ez a változat készült először, desszertnek, viszont én a tészta tartalmasabbá tétele mellett döntöttem, így egészült ki búzacsírával is a recept. Ehhez a változathoz még egy kiegészítés: ezt érdemes 150-160 C fokon sütni, picit tovább (12-13 percig), így ropogós burkot kap a tészta a puha belső mellett.

fahéjas vaníliás mogyorós tallérok

1 tepsi/18 darab

8 dkg darált mogyoró

2 dkg búzacsíra

1 tojás

4 dkg méz

1/2 tk sütőpor

1/2 tk őrölt fahéj

1/2 mk őrölt vanília

18 szem egész mogyoró

A hozzávalókat az egész mogyoró kivételelével alaposan összedolgozzuk, majd a lágy masszából teáskanállal kis halmokat szedünk egy sütőpapírral bélelt tepsibe.

Mindegyik közepébe 1-1 darab egész mogyorót nyomunk, majd előmelegített sütőben 180 C fokon  8-10 percig sütjük, amíg elkezd pirulni a teteje.

A sütőpapírral együtt rácsra emelve hűtjük ki.

kakaós mandulás tallérok

1 tepsi/18 darab

8 dkg darált mandula

2 dkg búzacsíra

1 tojás

4 dkg méz

2 csapott tk holland kakaó

1/2 mk őrölt vanília

1/2 tk sütőpor

18 szem mandula

A hozzávalókat az egész mandula kivételelével alaposan összedolgozzuk, majd a lágy masszából teáskanállal kis halmokat szedünk egy sütőpapírral bélelt tepsibe.

Mindegyik közepébe 1-1 darab egész mandulát nyomunk, majd előmelegített sütőben 180 C fokon  8-10 percig sütjük, amíg elkezd pirulni a teteje.

A sütőpapírral együtt rácsra emelve hűtjük ki.

A reggeli nálunk érzékeny kérdés, Csipi többnyire étvágytalanul ébred, és egy bögre “babakávén” (ami árpamaláta tejeskávé, de pont úgy issza, mintha igazi lenne 🙂 ) kívül többnyire nem is hajlanó mást enni. Az oviban pedig nincs reggeli. Nem egy kedvező felállás, ezért igyekeztünk kitapasztalni, hogy mi az mégis, amit ebben a helyzetben a gyerekbe tudunk diktálni. A cukrozott reggelizőpelyhek szóba sem jöttek, az omletthez vagy egyéb tojásételhez, sajthoz csak órákkal később ébred fel a gyermekünk gyomra, zabpelyhes palacsintára sajnos nincs minden nap lehetőség, így a végeredmény: üres pirítós, tökmag, mandula és müzli, csak úgy, szárazon. Innen már egyenes út vezetett a házi müzlik tömeggyártásához, mivel ez tűnt a legésszerűbb választásnak a fenti kínálatból.

Hogy miért nem bolti? Nos, egyfelől a boltban kapható müzlik összetétele nem mindig egyezik a csemetém ízlésével, másfelől így olyan alapanyagokat tudok hozzá felhasználni, aminek a minőségében megbízom. A végeredmény pedig árban is sokkal kedvezőbb, mint egy hasonló minőségű bolti darab esetében.

Ez az aktuális abszolút kedvenc, amit lehet innen még tovább is bonyolítani, aszalt mangóval, pirított mandula forgácsokkal, makadámia dióval, ízlés szerint, de ez az alap, a többi pedig csak fantázia kérdése.

50 dkg finomra hengerelt zabpehely

1,5 dl olaj ( bio repceolaj vagy napraforgóolaj vagy kókuszolaj)

1,5 dl virágméz

10 dkg búzacsíra (bio)

30 dkg banánchips (bio)

20 dkg kókuszchips (bio)

szárított ananász kockák, mangó kockák, bio narancs vagy citromolaj, ízlés szerint

A zabpelyhet egy széles, magas falú edényben összekeverem az olajjal és mézzel, majd alacsony lángon, gyakran kavargatva addig pirítom, amíg a zabpehely kissé pirulni kezd és morzsás állagúvá válik a keverék. A kókuszchipset késes robotgéppel kissé felaprítom (ez el is hagyható, de a kisfiam így jobban szereti), majd 1-2 percre a zabpehelyhez adom és gyakran kavargatva tovább pirítom. Ha citrom vagy narancs olajat szeretnénk használni hozzá, azt is a kókuszchipsszel együtt adjuk a keverékhez. Végül lehúzom a tűzről és kihűtöm. (ehhez szét is lehet teríteni egy sütőlemezen, vagy magára is lehet hagyni a lábasban, időnként megkavargatva)

A babánchipset késes robotgéppel durvára aprítom, majd a búzacsírával együtt a müzlibe keverem.

Jól záródó üvegben hetekig eláll.

Alternatíva a rántott csirke+krumplipürére. Legalábbis nálunk. A bő olajban sült ételekről a gyermekemet sajnos továbbra sem sikerül lebeszélnem, viszont a köret tekintetében már haladunk, ez a főzelék tisztán zöldségekből készült, és még tejet, tejterméket sem tartalmaz. A csibefalatok házi változata pedig sokkal egyszerűbben és gyorsabban készül el, akár nagyobb adagokban is, mint a hagyományos rántott hús, és a bunda remek teret biztosít a fantáziánknak, ami az ízesítést illeti. Most egy igen barátságos, enyhe ízű korma keverék került bele, de lehet szabadon variálni, nálunk nagy kedvenc a garam masalás, fokhagymás-kakukkfüves és a parmezános változat is.

És ha még nem említettem volna, ez nem csak a gyerekek kedvence lesz. 🙂

3 gyermek adag

vöröslencsés sárgarépa főzelék

35 dkg sárgarépa

10 dkg vöröslencse

1 kis fej hagyma (5 dkg)

1 gerezd fokhagyma

2ek olívaolaj

3 dl leszűrt, lezsírozott húsleves vagy zöldségleves

1 tk őrölt koriandermag

friss petrezselyemzöld (elhagyható)

A hagymát, fokhagymát finomra aprítom, a sárgarépát apró kockákra vágom. Az olívaolajon megfonnyasztom a hagymát, hozzáadom a fokhagymát, sárgarépát, koriandert, átpirítom, majd felöntöm a zöldséglevessel, sózom, ha szükséges, és fedő alatt addig főzöm, amíg a répa megpuhul, a lencse pépesre fő és besűríti a főzeléket. Egyéb sűrítés nem szükséges, a lencse ezt a feladatot tökéletesen elvégzi. Lehet bele tenni egy-két evőkanálnyi tejszínt vagy kókusztejet is, jól fog neki állni, de igazából nem szükséges.

Tálalásnál apróra vágott friss petrezselyemzöldet szórok a tetejére.

csibefalatok

1 csirkemell, filézve, csont és bőr nélkül (25-30 dkg)

1 púpos tk korma fűszerkeverék

1 nagy tojás

4 ek simaliszt

4 ek szódavíz

liszt

olaj a sütéshez

A csirkehúst ujjnyi csíkokra vágom, majd megsózom, megszórom liszttel, összeforgatom. A tojást elhabarom a curry keverékkel, hozzáadom a lisztet és annyi jéghideg szódát/szénsavas ásványvizet, amennyivel sűrű palacsintatészta állagú lesz. Nekem a receptben szereplő víz mennyiség volt szükséges hozzá.

A hús csíkokat megmártom a tésztában, majd bő, forró olajban aranyszínűre sütöm. Papírtörlőre szedem, hogy felitassam a felesleges zsiradékot róla.

 

Mi is lehetne kedvesebb egy gyerek szívének, gyomrának mint a pizza? Én kevés ételt tudnék megnevezni, talán a tejbegríz, már ami az én kis legényemet illeti. Ez a pizza viszont rögtön második a listán. Eredetileg a garnélás-tonhalas a kedvence, de most be kellett érnie egy olyan verzióval, ami a legtöbb gyerek ízlésének szerintem megfelel, a látványról nem is beszélve. Mert ugye a dupla tonhal a címben azt jelenti, hogy a feltéten kívül az alakja is tonhalas. Pikkelyek padlizsánból. Mert az egy halra kell, bizonyos életkor alatt ezt elvárják az embertől. Az elkészítésnél pedig kiváló segítséget tudnak nyújtani az apró kezek, főleg a pikkelyek felhelyezésében, így közös programnak sem utolsó. A tonhal  ugyan konzerv, de ahol a gyerekek még idegenkednek a halak fogyasztásától, ott nagyon praktikus lehet, hiszen ez az íz igazán tetszik a legtöbb embernek, kicsinek és nagynak egyaránt, így első lépcsőként a halak bevezetéséhez a mindennapi étrende nagyon célravezető lehet, ráadásul könnyen beszerezhető jó minőségben szinte bárhol.

  • 20 dkg rétesliszt
  • 1 ek olívaolaj
  • 1 dl víz
  • 1 mk só
  • 7-8 gr friss élesztő (vagy 1 mk szárított)
  • 1 tk alamecet (vagy fehérborecet)

Az élesztőt feloldjuk a vízben, majd a többi hozzávalóval együtt alaposan kidolgozzuk, közepesen kemény, rugalmas tésztává. Cipóvá formázzuk, a kelesztőtálat nyirkos konyharuhával letakarjuk és meleg helyen a duplájára kelsztjük a tésztát.

Lisztezett deszkán kinyújtjuk amilyen vékonyra csak tudjuk (3-5 mm), majd derelyevágóval tonhal alakúra vágjuk. Előtte be lehet jelölni kés pengéjével a hal formáját a tésztán, sőt, sütőpapírból tonhal alakú sablont is ki lehet vágni, ha pontos formát szeretnénk.

A tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük.

  • 10 dkg konzerv tonhal, lecsöpögtetve
  • 1 dl passzírozott paradicsom
  • 1 kk szárított oregánó finomra morzsolva
  • 1 salotta
  • 2-3 dkg grana padano forgácsolva
  • 1/2 kis padlizsán
  • olívaolaj
  • 1 szem olajbogyó vagy kapribogyó

A salottát finomra aprítjuk, majd elkeverjük a passzírozott paradicsommal és szétmorzsolt szárított oregánóval, sózzuk, a hal alakú tésztára kenjük.

A tonhalat a tésztára morzsoljuk, a forgácsolt sajtot is szétosztjuk rajta.

A padlizsánt hosszában kettévágjuk, majd nagyon vékonyan felszeleteljük. Olívaolajjal vékonyan bekenjük a szeleteket (pl ecsettel), majd a tonhal farkától a feje felé haladva tetőcserépszerűen lerakjuk a padlizsánszeleteket, úgy, mintha  a hal pikkelyei lennének.

A hal szeme egy szem kapri- vagy olajbogyó, ami épp van otthon.

Előmelegített sütőben 220 C fokon 12 perc alatt sül meg. (én általában rácsra teszem a sütőpapírt, arra a tésztát, így sütöm, akkor az alja is ropogós lesz, nem ázik el.)