Bár a hideg vacsora fogalma nálunk nem túl ismerős, mivel az apróságunk irtózik a hideg ételektől (bizony, ez alól a fagyi sem kivétel), de ez nem azt jelenti, hogy nem lenne rá igény, a felnőttek részéről legalábbis. Az, hogy egy étkezés részben hideg, részben nyers ételeket tartalmaz egyáltalán nem jelenti azt, hogy szegényesebb beltartalmi értékekkel kell rendelkezni, mint például egy meleg főétkezésnek. Sőt. A nyers zöldségek, amiket ilyenkor fogyasztunk, kifejezetten jól jönnek, és bár tél van, egyáltalán nem panaszkodhatunk: nyers sörretek, citromlében pácolt jégcsapretek vagy fekete retek, savanyú káposzta, a répa, reszelve, estleg hajszálvékony csíkokra gyalulva és egy kevés mézzel, citomlével (narancslével) olívaolajjal elkeverve, káposztasaláta, csak hogy a mi kedvenceinket említsem. Persze önmagukban ezek nem lennének elégségesek, már csak kalória szempontjából sem, ezért jöhet mellé a sajt, teljes kiőrlésű lisztekből, olajos magvakból készült kenyér. Gyári felvágottat azonban szinte soha nem eszünk, mivel ezek többnyire pácoltak, füstöltek, rossz minőségű húsból, állati részekből készülnek, és inkább csak adalékanyagokat tartalmaznak. Persze vannak jó minőségű késztermékek is, de ezek többségét vidéken beszerezni szinte lehetetelen, és az áruk sem tartozik a mindennapi kategóriába. Helyette van nálunk vékonyra szeletelt hideg sült, ami kiváló alternatíva a bolti sonkákra, házi májkrémek, krémek, zöldség, olajos mag vagy sajt alappal. Nemcsak hogy finomabbak, mint a készen vásárolható alternatíváik, de gyorsan, egyszerűen készülnek el és többnyire gazdaságosabbak is. Az egyik nagy kedvencünk, a házi májkrém következik, pecsenyekacsa májból, most mandarnnal és kakukkfűvel ízesítve. Természetesen maradhatunk a klasszikus hagyma-fokhagyma-rozmaring kombinációnál is, de most épp kapható biomandarin, így én éltem a lehetsőéggel és ez a nagyon finom májkrém változat készült belőle.

60 dkg pecsenyekacsa máj

10 dkg kacsazsír

1 dl tejszín (vagy 5 dkg mascarpone)

10 dkg vörsöhagyma

3 gerezd fokhagyma

1 csokor kakukkfű

1 mandarin

bors

A májat megtisztítom, a közepén lévő erekről lekapargatom a májat, az ereket kidobom. Felkockázom a maradékot. A vöröshagymát felkockázom, a fokhagymát szintén.

A zsírban üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a fokhagymát, csokorba kötött kakukkfüvet és  a májat is. Lefedem, fedő alatt 3-4 percig sütöm-párolom, mérsékelt láng fölött. Ha ezután a májkockákat kettévágva már nem véresek a darabok, hozzáadom a mandarin finomra reszelt héját, levét, a tejszínt/mascarponet, összeforralom, sózom, borsozom. Lehúzom a tűzről, a kakukkfüvet kidobom, majd botmixerrel pürésítem a végeredményt.

Porcelán edénybe szedem, majd lefedve a hűtőben tárolom. Ha hosszabb időre szeretnénk eltárolni,próbáljuk légmentesen a tároló edénybe szedni (ez melegen könnyen sikerül, mivel ekkor még szinte folyékony), majd ha kihűlt, a tetejét nagyjából fél centi vastagságban olvasztott kacsazsírral zárjuk le.

A reggeli nálunk érzékeny kérdés, Csipi többnyire étvágytalanul ébred, és egy bögre “babakávén” (ami árpamaláta tejeskávé, de pont úgy issza, mintha igazi lenne 🙂 ) kívül többnyire nem is hajlanó mást enni. Az oviban pedig nincs reggeli. Nem egy kedvező felállás, ezért igyekeztünk kitapasztalni, hogy mi az mégis, amit ebben a helyzetben a gyerekbe tudunk diktálni. A cukrozott reggelizőpelyhek szóba sem jöttek, az omletthez vagy egyéb tojásételhez, sajthoz csak órákkal később ébred fel a gyermekünk gyomra, zabpelyhes palacsintára sajnos nincs minden nap lehetőség, így a végeredmény: üres pirítós, tökmag, mandula és müzli, csak úgy, szárazon. Innen már egyenes út vezetett a házi müzlik tömeggyártásához, mivel ez tűnt a legésszerűbb választásnak a fenti kínálatból.

Hogy miért nem bolti? Nos, egyfelől a boltban kapható müzlik összetétele nem mindig egyezik a csemetém ízlésével, másfelől így olyan alapanyagokat tudok hozzá felhasználni, aminek a minőségében megbízom. A végeredmény pedig árban is sokkal kedvezőbb, mint egy hasonló minőségű bolti darab esetében.

Ez az aktuális abszolút kedvenc, amit lehet innen még tovább is bonyolítani, aszalt mangóval, pirított mandula forgácsokkal, makadámia dióval, ízlés szerint, de ez az alap, a többi pedig csak fantázia kérdése.

50 dkg finomra hengerelt zabpehely

1,5 dl olaj ( bio repceolaj vagy napraforgóolaj vagy kókuszolaj)

1,5 dl virágméz

10 dkg búzacsíra (bio)

30 dkg banánchips (bio)

20 dkg kókuszchips (bio)

szárított ananász kockák, mangó kockák, bio narancs vagy citromolaj, ízlés szerint

A zabpelyhet egy széles, magas falú edényben összekeverem az olajjal és mézzel, majd alacsony lángon, gyakran kavargatva addig pirítom, amíg a zabpehely kissé pirulni kezd és morzsás állagúvá válik a keverék. A kókuszchipset késes robotgéppel kissé felaprítom (ez el is hagyható, de a kisfiam így jobban szereti), majd 1-2 percre a zabpehelyhez adom és gyakran kavargatva tovább pirítom. Ha citrom vagy narancs olajat szeretnénk használni hozzá, azt is a kókuszchipsszel együtt adjuk a keverékhez. Végül lehúzom a tűzről és kihűtöm. (ehhez szét is lehet teríteni egy sütőlemezen, vagy magára is lehet hagyni a lábasban, időnként megkavargatva)

A babánchipset késes robotgéppel durvára aprítom, majd a búzacsírával együtt a müzlibe keverem.

Jól záródó üvegben hetekig eláll.

Nem tudom, ki hogy áll a gyermekkori tömegétkeztetéssel kapcsolatos emlékeihez, de szinte mindenki, akivel eddig találkoztam, különös nosztalgiával gondol egy-egy menza műremekre. Bár én viszonylag keveset ettem menzán, de a paradicsomleves (igen, az édes, rizzsel) és a paradicsomos káposztafőzelék igen mély nyomokat hagyott bennem. Igen, persze, szeretjük a szofisztikált olasz változatot, imádjuk, hogyne, nem is nagyon készült évek óta édes változat itthon, de aztán most itt van Csipi, aki részéről köszöni a finom letisztult olasz ízeket, értékeli is, de csak messziről, és csak a menzás változatot hajlandó megenni a bölcsiben.  Nem kell megijjedni, ez itt nem az. Próbátam ötvözni a kisded számára oly kedves verizót az én gyermekétkeztetésről alkotott nézeteimmel, és így született meg ez a nagyon kellemes ízű változat. Édeskés, de az almától, cukor nincs benne. Tartalmas is a benne főtt hajdinától (hajdina hiányában tehetünk bele tarhonyát is), és sok roppanósra hagyott cukkini darab pedig izgalmas levesbetét az aprónépnek, mert legalábbis  az enyém úgy van vele, hogy nagyon hamar elunja az evést, ha minden kanál leves/étel egyforma.

  • 1 konzerv hámozott paradicsom (400 gr)
  • 0,5 l zöldség alaplé
  • 2 kis sárga alma (25 dkg)
  • 2 kis saláta cukkini
  • 1 kis fej vöröshagyma (6 dkg)
  • 1 ek olívaolaj
  • 1 ek vaj
  • 5 dkg hajdina (vagy tarhonya)
  • friss bazsalikom

A hagymát felkarikázom, majd az olaj és vaj keverékén üvegesre fonnyasztom. Hozzáadom a paradicsomot, a zöldség alaplét, és a meghámozott, magházától megfosztott, gerezdekre vágott almát. Addig főzöm, amíg az alma megpuhul, majd botmixerrel pürésítem.

Visszateszem a tűzre, majd hozzáadom a hajdinát, nagyjából 5 percig főzöm. Közben a cukkinit apró kockákra vágom és 5 perc után ezt is a leveshez adom. Ezzel már csak pár percig főzöm együtt, amíg a hajdina teljesen megpuhul, a cukkini pedig kicsit ropogós marad (de ha a gyerkőc puhán szereti, akkor főzzük tovább a cukkinivel)

Tálalásnál vékonyra metélt friss bazsalikomot teszek a tetejére (ha a gyerek szereti. Az enyém imádja, képes belőle egy egész cserépnyit megenni csak úgy, magában is…)

A lenti képen pedig a nyalóka magyarázata egyszerű: a gyerek beteg, és több hároméveshez hasonlóan nyalókára gyógyul, így ilyenkor átmenetileg feloldódik a cukor-stop. 🙂

Tádááám! Megszületett Csipi első önálló kreációja! Igaz, egyelőre távirányítással dolgozik, de a menüt teljes egészében ő találta ki, a hozzávalókat is beleértve. Gesztenyés husit kért rizzsel és almával, aztán egy széket húzott a konyhába, és gondosan felügyelte a munka folyamatát. A végeredmény pedig egy igazán gyerekbarát étel lett, ami mellé Csipi még áfonyás turmixot is rendelt.

2 főre

25 dkg karaj

1 kis fej vöröshagyma (6-8 dkg)

15 dkg főtt vagy előfőzött gesztenye

1 alma (15-20 dkg)

1 ek olívaolaj

1 ek vaj

1 dl rizs

2 ek tejszín

1 ág rozmaring

A karajról a hártyákat levágom, nagyjából 2 centisre kockázom, a hagymát finomra aprítom. Az olívaolaj és vaj keverékén aranyszínűre pirítom a húst és a hagymát, majd sózom, felöntöm egy pohár (2 dl) vízzel, hozzáadom az egész ág rozmaringot. Fedő alatt puhára párolom a húst. Ha már elég puha, hozzáadom a főtt/előfőzött gesztenyét, a rizst és az almát, hozzáadok még 2 dl vizet, majd fedő alatt addig párolom, amíg a rizs megpuhul. Végül hozzáadom a tejszínt, összeforralom, és kész is.

 

Csipi bölcsődei születésnapi zsúrjára készült ez a pogácsa is, elég nagy sikere volt az aprónép körében. Nem is csoda, az alma+sajt kombináció Csipinek is rettenetesen bejön, szóval írhatnám azt is, hogy igazi babás pogácsa lett. De az az igazság, hogy előző este egy kicsit gazdagabb sószórással ez a pogácsa nekünk, felnőtteknek borkorcsolyaként is remekül működött.

A pogácsák szaggatása pedig remek szórakozásnak bizonyult, akár egy hároméves számára is, Csipi csillag alakú kiszúrókkal például a Jarmies teljes legénységét kiszaggatta a tésztából. Így esett, hogy életemben először láttam csillag alakú pogácsákat, és azt gondolom, komoly perspektíva van bennük.

  • 25 dkg rétesliszt
  • 25 dkg finomliszt
  • 1 tojás
  • 3 dl tej
  • 1 ek nádcukor
  • 1 púpos tk só
  • 15 gr friss élesztő
  • 10 dkg vaj
  • 10 dkg ementáli
  • 2 kis zöldalma (25 dkg)
  • tojás, só a tetejére

A langyos tejben feloldom az élesztőt, cukrot. Amikor felfut, hozzáadom az elhabart tojást, a liszteket, sót, az olvasztott vaj felét. A tésztát alaposan kidolgozom, lágyabb, rugalmas, sima felületű tészta lesz a végeredmény. A kelesztőtálat letakarom és tésztát a duplájára kelesztem.

Az almát meghámozom, magházát kivájom, majd a sajttal együtt kis, félcentis kockákra vágom. A maradék vajat is megolvasztom.

A tésztát átgyúrom, majd lisztezett deszkán, liszttel bőven megszórva kinyújtom nagyjából 1 centi vastagra. Vajjal megkenem, majd megszórom a sajt és almakockák harmadával. A tészta széleit ráhajtom a töltelékre úgy, hogy  alapok átfedjék egymást, majd lisztezem, kinyújtom, ismét lekenem vajjal, megszórom a sajt és alma harmadával. Újra felhajtom a tésztát, lisztezem, nyújtom, lekenem vajjal, szétosztom rajta a maradék almát sajtot. Hajtogatás után ismét kinyújtom, nagyjából 2 centi vastagra, majd kis kerek pogácsa formával kiszaggatom.

Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, a tetejét lekenem elhabart tojással, majd a felnőtteknek készülő adagra tekerek sót is, ízlés szerint.

Negyedóra pihentetés után előmelegített sütőben 200 °C fokon 12 percig sültek a nagyjából 3 cm átmérőjű pogácsák.

Rácsra szedve hűtöm ki.

 

Ez volt a harmadik torta Csipi harmadik születésnapjára, ez már a bölcsődei zsúrra készült. A tésztája tulajdonképpen egy leegyszerűsített banánkenyér, a krém pedig egy gazdag, mascarpones tejcsokoládé krém, amivel nagyon jól lehet dolgozni, szépen tartja a formáját, mégis krémes, lágy.

A zsúr (mit is írok, Tamás szerint “parti”) után a bölcsiben csokoládéval összemaszatolt pofikák négyzetméterre eső igen magas száma alapján arra következtettem, hogy a 2 és 3 év közötti gyerekeknek nagyon bejön.

  • 22×20 cm szögletes sütőforma
  • 2 nagy banán (20 dkg tisztítva)
  • 3 tojás
  • 5 dkg finomra hengerelt zabpehely
  • 10 dkg finomliszt
  • 5 dkg nádcukor
  • 2 tk sütőpor
  • 1/2 kk szódabikarbóna
  • 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
  • 3 dkg vaj
  • krém:
  • 12,5 dkg tejcsoki
  • 25 dkg mascarpone
  • 1 ek kakaópor (cukrozatlan, Holland)
  • 2 ek nádcukor

A banánt a tojásokkal és zabpehellyel addig turmixolom, amíg a zabpehely sem marad már darabos benne. Hozzáadom a sütőporral, szódabikarbónával elkevert lisztet, cukrokat, olvasztott vajat, alaposan kikeverem, majd kivajazott kilisztezett vagy szilikon sütőformába öntöm.

Előmelegített sütőben 180°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 20 percig sütöm, amíg tűpróbánál már nem ragad a tészta a tűre.

Rácsra borítva hűtöm ki.

A csokoládét összetördelem, majd a mascarponeval, cukorral, kakaóporral együtt megolvasztom. Addig keverem kis láng felett, amíg a kakaópor is csomómentesen feloldódik benne.

Ha kihűlt a krém és megdermedt kissé, a tortalapot kettévágom, megkenem a krémmel, rárakom a tetejét, majd bevonom a maradék csokikrémmel.

Díszítésre én reszelt étcsokoládét szórtam a torta tetejére+ oldalára, illetve néhány smarties színesítette a végeredményt.