A busa szerintem kissé elhanyagolt halunk, halászlén és a rántott szeleten kívül más többnyire nem készül belőle, pedig könnyen beszerezhető, hazai hal, az ára is barátságos, az íze pedig igazán finom. Nem is beszélve arról, hogy bár hazai édesvízi hal, mégis igen kedvező a zsírsav összetétele, nagy mennyiségben tartalmaz omega három zsírsavakat, amit többnyire csak a tengeri halakban találhatunk meg, és így igen kedvezően hat az érelmeszesedés megelőzésére. Ez annak köszönhető, hogy a busa nem őshonos halunk, Ázsiából, az Amúr és az attól délre eső vizekből származik, innen telepítették be az 1960′ években. A körülményeinkhez azonban remekül alkalmazkodott, és ma már a legtöbb folyó és állóvizünkben megtalálható. A pettyes és a fehér busa az a két faj, amivel idehaza találkozhatunk, akit pedig az íze leginkább a pontyra emlékeztet, az nem is téved nagyot, mivel ez a hal a pontyfélék családjába tartozik, így az ízek rokonsága is érthető.

Egészben kicsit nagy falat, egy hal átlagosan 2-3 kg, persze egy nagyobb volumenű bográcsozós halászléfőzős összejövetel természetesen elbírja ezt a mennyiséget is, de egy-egy vacsorára, ebédre én inkább filézve veszem, ezt a halas pultoknál simán megcsinálják, ha szépen kérjük. A szálka benne nem olyan sok, de vastag, és eltávolítani sem egyszerű, mivel a szokványos szálka-eltávolító módszereknek (szálkacsipesz, laposfogó, uram bocsá’ egy erre a célra rendszeresített szemöldökcsipesz) gond nélkül ellenáll, és mást nem érünk el vele, csak a húsba tört apró szálkacsonkokat. Én a filénél így egy éles késsel levágtam a húst a bőrről, majd feldaraboltam a húst és egyenként bogarásztam ki belőle a szálkákat. Mivel kevés szálka van benne, ezért ez a rész azért vállalható. És hangsúlyozom, gyereknek főzünk, szóval a szálkátlanítást nem lehet megspórolni. Ezt követően viszont már egyszerű a dolog, a húst egy késes robotgép pár perc alatt elintézi, és azután már csak a bő olajban való sütés feledhetetlen élménye marad….

 

25 darab nagyobb fasírthoz

80 dkg busafilé ( egy közepes hal feléről a filé)

2 tojás

2 zsemle

2 dl tej

1 nagy csokor petrezselyem

2 ág kakukkfű (vagy 1 tk szárított)

3 gerezd fokhagyma

2 fej salotta (vagy 6-7 dkg édeskés vöröshagyma)

1 ek olívaolaj

napraforgó vagy szőlőmagolaj a sütéshez

mártás:

1,5 dl tejföl

2 ek mustár

2 tk méz

A hagymát, fokhagymát, petrezselymet miután megmostam, megtisztítottam, az olívaolajjal a késes robotgépbe teszem, ledarálom.

A széttépkedett zsemléket leforrázom a tejjel, állni hagyom pár percig, majd kifacsarom, ezt ia késes robotgépbe teszem a hagyma mellé, hozzáadom a tojásokat is, összedarálom.

A húst lebőrözöm, a szálkákat kiszedem, nagyobb kockákra vágom, majd a zsemle mellé teszem, sózom, majd összeaprítom, ha kell, több részletben, a robotgép kapacitásától függően.

A masszából nedves kézzel diónyi gombócokat formázok és bő, forró olajban kisütöm. Papírtörlőn lecsepegtetem.

A mártáshoz a tejfölt kikeverem a mustárral és a mézzel.

Végül pedig busás dalt nem találtam, viszont pontyosat igen, és mivel ez a kisfiam egyik kedvence, hát úgy éreztem, mindenképpen ide tartozik.