A gyermekem egy ideje rászokott arra, hogy a hús mellé köretként is húst kér. A “mi legyen a vacsora?” kérdésre rendszeresen a “kacsahusi” választ kapom, arra pedig, hogy mi legyen mellé a köret, általában a “libahusi” a replika. És valóban nem eszi meg, akármit is készítek, az eddigi örök kedvenc krumplipüré és párolt rizs is tiltólistára került már, a zöldségek mellé. Szerencsére ezek a korszakok nem tartanak sokáig, a kacsa-liba diétától kissé megcsömörlött felnőtt populáció idehaza legalábbis nagyon várja már a végét. Ha pedig túl akarjuk élni ezt az időszakot, marad  a trükközés, tehát hogyan rejtsük el “husiba” a zöldséget-gyümölcsöt. A mandula ugyan nem az a tipikus zöldség, de legalább nem hús, igen magas a tápanyagtartalma, van benne rost, sok benne a telítetlen zsírsav, E vitamin, egy egész sor B vitamin, különösen folsavból tartalmaz sokat és a csonthéjasok között kiemelkedően magas a fehérje tartalma, 100 gr közel 21 gr fehérjét tartalmaz. Meg hát finom. Akárcsak az aszalt sárgabarack, amiről jó tudni, hogy kapható kénezetelen változatban is, ennek a színe nem olyan szép élénk narancsos, mint a kénezettenek, inkább barna, de itt ez úgysem látszik, a gyereket pedig inkább ne kénezzük, ha nem muszáj.
A kínai ötfűszer pedig igazi jolly joker, ha gyereknek készült ételről van szó, hiszen ez egy valódi hatásvadász összeállítás az apróságoknak, illatos, ízes, és a karácsony illatú kis golyóbisoknak nem igazán tudnak ellenállni, még a legrosszabb evők sem. A legtöbb nagyobb áruházban vagy keleti fűszerboltban megvásárolható készen is, de házilag is elkészíthető a következő recept alapján:

2 ek szecsuáni bors
15 szem csillagánizs
2 ek édesköménymag
1 ek szegfűszeg
1 ek őrölt fahéj

A hozzávalókat finom porrá őröljük mozsárban, vagy késes aprítóban/fűszerdarálásra rendszeresített kávédarálóban. Kávédaráló használatakor a csillagánizst előtte célszerű mozsárban durvára törni. Nagyobb mennyiség készítése esetén a kész fűszerkeverék jól záródó tetejű tárolóban sokáig eltartható.

Végül pedig a csirkegolyók receptje, amihez én most mézes mustáros tejfölt készítettem. Mert a gyerek így szereti. 🙂

60 dkg csirkemellfilé (de pulykamellfilé, sertéscomb is használható helyette)

4 szál újhagyma

2 csapott ek kínai ötfűszer keverék

2 tojás

10 dkg darált mandula

8 szem aszalt sárgabarack (6-8 dkg)

olaj a sütéshez

A húst lehártyázom, a nagyobb inakat kivágom, majd felkockázom és késes aprítóba teszem. Hozzáadom a tojást, mandulát, kínai ötfűszert, a szár zsengébb zöld részével együtt vékonyra felkarikázott újhagymát, sót, és pépesre darálom. Az aszalt sárgabarackot nagyon finomra aprítom késsel, majd ezt is a masszához adom, összegyúrom és nedves kézzel kisebb diónyi gombócokat formázok belőle.

Bő, forró olajban arnyszínűre sütöm, szűrőlapáttal kiszedem, papírtörlőn leitatom róla a felesleges zsiradékot, és mézes mustáros tejföllel tálalom.

 

 

Egy klasszikus angol kedvenc, ami kicsik és nagyok örömére készül, busából. Alul zöldséges halragu, felül krumplipüré, a teteje aranyszínűre pirítva, szerintem nem is lehet nem szeretni, tehát azt gondolom, a pie (magyarul talán nevezzük pitének, bár messze áll a mi pitéről alkotott fogalmunktól) több reklámot nem is érdemel, ellentétben a busával. Az a helyzet, hogy amikor elkészült a busafasírt, akinek csak meséltem róla, fintorogva húzta az orrát. Amíg meg nem kóstolta, persze. Egy kicsit utána is kérdeztem a témának, és kiderült, hogy hazánkban a busának elég rossz híre van a fiatalok körében. “zsíros ponty” ezt a jelzőt hallottam leginkább vele kapcsolatban. Míg pár évtizeddel ezelőtt, amikor betelepítették hazánkba, rendkívül nagy népszerűségnek örvendett, az előző generáció kifejezett nosztaligiával gondol rá, mennyi finom halétel készült akkoriban belőle- és mindez csak marketing kérdése volt. Akkoriban igen erőteljesen népszerűsítették ezt a halat, aminek meg is lett az eredménye, és ha belegondolunk, manapság a pangasius is hasonló PR tevékenységet kap, így aztán egy magyar háziasszony hamarabb visz haza kétes minőségű külhoni pangasiust, míg a hazai busa ott árválkodik a  jégágyon (mert ez a hal szerencsére a legtöbb helyen egyébként beszerzhető lenne). Tehát én azt mondom: együnk busát. Legalább egy esélyt érdemes adni ennek az egyébként kellemes ízű halnak, a húsa könnyen elkészítheő, kevés benne  a szálka, és igen magas az omega három zsírsav tartalma is.

80 dkg busafilé

1 nagy fej vöröshagyma (15 dkg)

2 szál sárgarépa (20 dkg)

1 cikk zellergumó (20 dkg)

3 gerezd fokhagyma

1 kis csokor kakukkfű

1 dl száraz fehérbor

2 ek olívaolaj

2 ek vaj

80 dkg burgonya

5 dkg vaj

5 dkg jól olvadó, karakteres ízű sajt (pl érett cheddar, én most kerrygold bauernkaset használtam)

2 tojás

szerecsendió

A busa bőrét lenyúzzuk, a szálkákat kihúzgáljuk, majd a halat felkockázzuk nagyából 2 cm-es darabokra. A hagymát, fokhagymát finomra aprítjuk, a sárgarépát, zellert szintén nagyon apró kockákra vágjuk. Az olívaolaj és vaj keverékén üvegesre sütjük a hagymát, majd hozzáadjuk a répát és zellert is, lepirítjuk, amíg a zöldségek enyhe aranyszínt kapnak, hozáadjuk a fokhagymát, átkeverjük, hozzáadjuk az egészben hagyott, csokorba kötött kakukkfüvet és felöntjük a borral. A bort teljesen visszaforraljuk, majd hozzáadjuk a felkockázott halat. Pár percig sütjük, amíg a hal mindenütt opálossá válik, sózzuk, borsozzuk, majd az egészet kivejezott tűzálló tálba simítjuk.

Közben a felkockázott, meghámozott krumplit bő, enyhén sós vízben puhára főzzük, leszűrjük, összetörjük a vajjal, lereszelt sajttal, reszelünk hozzá szerecsendiót, majd ha kicsit kihűlt, belekevrjük az elhabart tojásokat is. Nyomózsákból vagy kanállal a halas ragu tetjére egyengetjük.

Előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő alsó-felső sütés) 35-40 perc, amíg a teteje megpirul.

Ismét egy angol klasszikussal állnék elő a szokásos vasárnapi gyereknap alkalmából, egy kicsit ázsiai stílusban. Az angolok valamit nagyon tudnak, mivel a hagyományos halas ételeik egyetlen gyereknél sem okoztak még problémát, amikor az elfogyasztásukra került a sor. Ez most egy tőkehalból és krumplipüréből álló pogácsa, de nem bő zsiradékban, hanem sütőben megsütve, csak hogy kicsit egészségesebb legyen, hozzá pedig egy édes-savanyú nyers répasaláta, ami még a legfinnyásabb gyereket is zöldségfogyasztásra készteti. Senkinek nem akarok visszaélni a türelmével de azt azért zárójelben meg kell jegyeznem ismét, hogy tőkehal helyett készülhet természetesen busából is…

6 nagy pogácsához

30 dkg tőkehalfilé (bőr és szálkamentes)

40 dkg krumpli

1 fej vöröshagyma (10 dkg)

2 gerezd fokhagyma

2 ek szójaszósz

1 kis csokor petrezselyem

2 ek napraforgó vagy szőlőmagolaj+ a tetejére

1 tojás

szezámmag

30 dkg répa

2 dl víz

3 ek cukor

3 ek rizsecet

A répát meghámozom, majd zöldséghámozóval vékony szalagokra gyalulom. Az ecetből, cukorból és jéghideg vízből páclevet keverek, és ebbe forgatom a répa szalagokat. Állni hagyom, legalább fél órán át.

A krumplit közben héjában puhára főzöm, majd leszűröm, meghámozom és krumplinyomóval/villával pürévé töröm.

A halat apró kockákra vágom, a hagymát, fokhagymát, petrezselyemzöldet igen finomra aprítom. Az olajon üvegesre fonnyasztom a hagymát, majd hozzáadom a halat, fokhagymát is, átpirítom, amíg a hal opálossá válik, hozzáadom a szójaszószt és petrezselymet, összeforgatom, beforralom és lehúzom a tűzről. Amikor kihűlt, hozzákeverem az elhabart tojást és a pürévé tört krumplit. Sózni is lehet, ízlés szerint, de a szójaszósz már eleve sós, kisebb gyerekeknek ennyi só is elég lehet bele.

A masszából pogácsákat formázok (én egy 8 cm átmérőjű fánkszaggató segítségével tettem meg ezt), majd szezámmagba hempergetem és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, a tetejét megcsepegtetem még egy kevés olajjal (ha van olajpermetezőnk, az még jobb) Előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 30 percig sütöm.

A halpogácsákat a répasalátával tálalom.

Ez a frittata előző nap elkészül, és akár a reggeli, akár a piknikkosár tartalmának kiválóan megfelel.

20 cm átmérőjű kerek sütőformához

4 tojás

15 dkg tőkehal filé (bőr és szálka nélkül)

10 dkg spenót

10 zsenge zöldborsó

1 kis fej vöröshagyma (5-6 dkg)

2 gerezd fokhagyma

1 ek olívaolaj

1 ek vaj

friss bazsalikom

A hagymát fokhagymát apróra kockázom, a halat centis kockákra vágom, a megmosott, leszárított spenótot vékony csíkokra metélem.

Az olívaolaj és vaj keverékén átpirítom a hagymát és a halat, majd hozzáadom a fokhagymát és a spenótot is. Rövid ideig még a tűzön hagyom, amíg a spenót levele összeesik. Sózom, borsozom, hozzáadom a zöldborsót, átkeverm, majd hozzáadom az elhabart tojásokat is.

Szilikon vagy kivajazott, kilisztezett hőálló formába öntöm, 180 C fokon 30 perc alatt megsütöm.

Tálalásnál vékonyra metélt friss bazslikomot szórok a tetejére.

Van az úgy, hogy az én gyerekem is gyorsételt eszik. Például ilyet. Hogy miért gyors? Mert ezúttal kimérős darált pulykahúsból és mirelit kukoricából készül percek alatt az ízletes ebéd. Bár nem vagyok híve az előre darált húsoknak, és ha csak lehet, szezonális, friss zöldséget használok, de van az úgy, hogy fél óránál nem marad több időm főzni, vagy éppen a napi bevásárlás marad ki egy zsúfolt napon. Tehát álszentség lenne azt állítani, hogy nincs mindig a mélyhűtőmben mirelit zöldborsó és kukorica, továbbá hogy sosem használok előre darált pulyka felsőcombot. Az így elkészüt étel pedig igenis finom, tápláló, és mérföldekkel egészségesebb, mint egy félkész termékekből rittyentett, vagy akár felvágottakból álló hideg vacsora, a gyorsétteremről nem is beszélve. Sőt. Hamarabb el is készül, mint ahogy egy duplaíves étterembe eljutnánk és ott a sorbanállással végeznénk.

35 dkg darált pulykahús

30 dkg kukorica (mirelit)

3 szem burgonya (30 dkg)

1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 csokor petrezselyemzöld

2 tk szárított tárkony

1 ek vaj

1 ek olívaolaj

1 dl tejszín

15 dkg jól olvadó aromás sajt (ementáli vagy cheddar)

A hagymát apróra vágom, az olívaolaj és vaj keverékén lepirítom a pulykahússal együtt. Hozzáadom az apróra vágott fokhagymát, a meghámozott, durvára reszelt krumplit, a tárkonyt, felapírtott petrezselyemzöldet és a kukoricát, felöntöm egy fél pohár vízzel, majd fedő alatt puhára párolom. A fedőt leveszem, hozzáöntöm a tejszínt, beforralom a folyadékot nagy láng fölött.

Kivajazott sütőtálba öntöm, sajtot reszelek a tetejére, majd előmelegített sütőben 200 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 20 perc alatt megsütöm, amíg a sajt a tetején aranyszínű lesz.

Tádááám! Megszületett Csipi első önálló kreációja! Igaz, egyelőre távirányítással dolgozik, de a menüt teljes egészében ő találta ki, a hozzávalókat is beleértve. Gesztenyés husit kért rizzsel és almával, aztán egy széket húzott a konyhába, és gondosan felügyelte a munka folyamatát. A végeredmény pedig egy igazán gyerekbarát étel lett, ami mellé Csipi még áfonyás turmixot is rendelt.

2 főre

25 dkg karaj

1 kis fej vöröshagyma (6-8 dkg)

15 dkg főtt vagy előfőzött gesztenye

1 alma (15-20 dkg)

1 ek olívaolaj

1 ek vaj

1 dl rizs

2 ek tejszín

1 ág rozmaring

A karajról a hártyákat levágom, nagyjából 2 centisre kockázom, a hagymát finomra aprítom. Az olívaolaj és vaj keverékén aranyszínűre pirítom a húst és a hagymát, majd sózom, felöntöm egy pohár (2 dl) vízzel, hozzáadom az egész ág rozmaringot. Fedő alatt puhára párolom a húst. Ha már elég puha, hozzáadom a főtt/előfőzött gesztenyét, a rizst és az almát, hozzáadok még 2 dl vizet, majd fedő alatt addig párolom, amíg a rizs megpuhul. Végül hozzáadom a tejszínt, összeforralom, és kész is.