Nem mondok nagy újdonságot, ha arról írok, válogatós gyereket eteteni nehéz. Főleg úgy, hogy megfelelő mennyiségű zöldséget és némi fehérjét is be tudjunk vinni egy-egy problémásabb időszakban a szénhidrát(= palacsinta) mellé. A kistesó születése kicsit megborította a nagyobbik (és még így is elég kicsi) fiunk étkezését, a válogatás ismét előtérbe került, így jelenleg elég nehéz a kedvében járnunk. Szerencsére a paradicsomos marhahusi az nem került tiltólistára, így kézenfekvő választás, ha minestrone készül, amibe azért elég sok zöldséget bele lehet zsúfolni. Nem a klasszikus változat persze (ha egyáltalán lehet egy ételből klasszikus változatot készíteni, amit szinte minden olasz háznál másképp főznek), hanem a Tamás kedvence. A hús sovány, mivel egy alig négy éves ifjú embert igen nehéz meggyőzni a cubákos húsok nagyszerű mivoltáról, a zöldségek közül csak a répa és zeller játszik nálunk mostanában, a tészta pedig bolygós-hullócsillagos-űrhajós változat, így aztán még szórakoztató is lehet az étkezés. Tehát minestrone (vagy valami ahhoz hasonló), gyerek módra.

50 dkg marhacomb

15 dkg száraz bab

10 dkg apró száraz tészta

15 dkg vöröshagyma

2 szál sárgarépa (20 dkg)

1 kis gumó zeller (15 dkg)

1 doboz hámozott, darabolt paradicsom (400 gr)

2 dl passzírozott paradicsom

1 liter víz (vagy ha van, zöldség alaplé)

1 kis csokor bazsaikom

1 tk szárított oregánó

1 babérlevél

4 gerezd fokhagyma

2 ek vaj

3 ek olívaolaj

reszelt parmezán vagy más keményebb sajt a tálaláshoz

A babot előző este beáztatom, majd másnap friss, bő, enyhén sós vízben puhára főzöm. (ha konzervet használunk, 30 dkg főtt bab lesz belőle)

A húst felkockázom 2-3 centis darabokra, a hagymát apróra vágom, a fokhagymát vékonyra szeletelem. Az olívaolajon megfonnysztom a hagymát, majd hozzáadom a húst, és addig pirítom, amíg enyhe aranyszínt kap. Hozzáadom a vajat, fokhagymát, átpirítom, majd felöntöm a paradicsomkonzervvel, a passzírozott paradicsommal és vízzel. Sózom, hozzáadom a babért és az oregánót, felforralom, majd kis láng felett, lefedve addig főzöm, amíg a hús megpuhul.

A megtisztított répát közben vékonyra szeletelem, a zellergumót gyufaszálnyi csíkokra vágom. Ha a hús megpuhult, hozzáadom a leveshez a leszűrt, megfőtt babot, a  száraztésztát, a zöldségeket és a vékony csíkokra vágott bazsalikomot. Addig főzöm, amíg a tészta megpuhul.

Tálalásnál reszelt sajtot szórok a tetejére.

 

Van a kicsi embereknek ez az őrült keksz utáni vágya. Mintha külön örömet lelnének abban, hogy lehet vele evés közben szaladgálni, összemorzsázni a kanapét, szőnyeget, és mindeközben azt hallgatni, ahogy a kétségbeesett szülő sápadtan és visszafojtott hangon magyarázza neki, hogy mindezt nem szabad. Nem tudom, máshol ez hogy van, nálunk ez a mentrend, és mire nagy nehezen sikerül jobb belátásra bírni kisdedünket és megértetni vele, hogy a fent említett jelenet tényleg a “nem szabad” kategóriába tartozik, akkor jön a nagymama, és egy nap, sőt egy óra alatt lerombolja mindazt, amit mi addig építettünk. Viszont a kekszet Csipi imádja, szóval attól megfosztani mégsem akarjuk. Hát jött az az ötlet, hogy a kekszben lévő egyszerű szénhidrát lehet a ludas ezen viselkedésbeli anomáliáért, mert azért az Csipire jellemző, hogy a vércukor szint emelkedésével párhuzamosan növekszik a rosszasági faktora is. Akkor pedig ne legyen édes a keksz. Helyette legyen inkább sós, sok teljes értékű gabonával (jelen esetben ez a zabpehely), legyen benne sajt, mert azt szereti, és mégiscsak fehérje, meg olajos magvak, mert azokat is szereti és felettébb hasznosak a növésben lévő kis szervezetének. Ezen tudományos okfejtés után pedig jöjjön a recept.

A tészta ismét a szépen nyújtható, kiszúróval formára szabható kategória, de nálunk ez a rész most a kisded egyéb irányú érdekőldése miatt elmaradt (ti. nagyon nehéz tésztát nyújtani, miközben 30 km/óra sebességgel hajtanak rajtam körbe  a konyhában egy babataxival)

2 tepsi/ 22 darab

10 dkg rétesliszt

10 dkg zabpehely (finomra hengerelt)

10 dkg vaj

2 tojás

1 csapott ek nádcukor

1 mk só

5 dkg ementáli

5 dkg napraforgó és tökmag vegyesen

1 tk őrölt kömény

2 tk sütőpor (12 gr)

1/4 tk szódabikarbóna

A sütőport és a szódabikarbónát elkeverem a sóval, cukorral, liszttel, zabpehellyel, köménnyel, hozzáadom az olvasztott, kihűtött vajat, a villával enyhén felvert tojásokat, az olajos magvakat és az apró kockákra vágott sajtot. Összegyúrom, majd diónyi gombócokat gyúrok a tésztából, amiket a két tenyerem között ellapítok nagyjából 1 cm vastagra.

Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, majd előmelegített sütőben  180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés)  15 percig sütöm.

Rácsra szedve hűtöm ki.