Gyors reggelikhez vagy uzsonnákra, tízóraira ideális. 🙂

kókuszos banános muffin fehér csokival

18 darabhoz

175 gr finomliszt
175 gr natúr joghurt
75 gr finomra hengerelt zabpehely
50 gr kókuszreszelék
50 gr durvára vágott fehér csoki
50 gr aszalt vörösáfonya, durvára vágva
1 dl földimogyoró vagy hidegen sajtolt repceolaj (vagy semleges ízű olaj, pl napraforgó, nem hidegen sajtolt)
2 nagy tojás
2 nagy banán
10 dkg nádcukor
1 citrom finomra reszelt héja
1/2 mk őrölt vanília
2 tk sütőpor
1 tk szódabikarbóna
A joghurtot, tojást, cukrot, olajat és banánokat turmixgépbe teszem, hozzáadom a vaníliát, citrom héját, simára mixelem. A sütőport és szódabikarbónát összekeverem a liszttel, átszitálom, majd elkeverem a csokival, zabpehellyel, kókuszreszelékkel.
Hozzáöntöm a tojásos-banános keveréket, összeforgatom, majd a tésztát fagylaltoskanálnyi adagokban papírkapszlival bélelt muffin sütőbe teszem. (nagyjából 2/3 részig érjen a tészta a kapszliban)
180 C fok, 25 perc, vagy amíg tűpróbánál nem tapad a tészta a hústűre.
Rácsra szedve hűtöm ki.

A reggeli nálunk érzékeny kérdés, Csipi többnyire étvágytalanul ébred, és egy bögre “babakávén” (ami árpamaláta tejeskávé, de pont úgy issza, mintha igazi lenne 🙂 ) kívül többnyire nem is hajlanó mást enni. Az oviban pedig nincs reggeli. Nem egy kedvező felállás, ezért igyekeztünk kitapasztalni, hogy mi az mégis, amit ebben a helyzetben a gyerekbe tudunk diktálni. A cukrozott reggelizőpelyhek szóba sem jöttek, az omletthez vagy egyéb tojásételhez, sajthoz csak órákkal később ébred fel a gyermekünk gyomra, zabpelyhes palacsintára sajnos nincs minden nap lehetőség, így a végeredmény: üres pirítós, tökmag, mandula és müzli, csak úgy, szárazon. Innen már egyenes út vezetett a házi müzlik tömeggyártásához, mivel ez tűnt a legésszerűbb választásnak a fenti kínálatból.

Hogy miért nem bolti? Nos, egyfelől a boltban kapható müzlik összetétele nem mindig egyezik a csemetém ízlésével, másfelől így olyan alapanyagokat tudok hozzá felhasználni, aminek a minőségében megbízom. A végeredmény pedig árban is sokkal kedvezőbb, mint egy hasonló minőségű bolti darab esetében.

Ez az aktuális abszolút kedvenc, amit lehet innen még tovább is bonyolítani, aszalt mangóval, pirított mandula forgácsokkal, makadámia dióval, ízlés szerint, de ez az alap, a többi pedig csak fantázia kérdése.

50 dkg finomra hengerelt zabpehely

1,5 dl olaj ( bio repceolaj vagy napraforgóolaj vagy kókuszolaj)

1,5 dl virágméz

10 dkg búzacsíra (bio)

30 dkg banánchips (bio)

20 dkg kókuszchips (bio)

szárított ananász kockák, mangó kockák, bio narancs vagy citromolaj, ízlés szerint

A zabpelyhet egy széles, magas falú edényben összekeverem az olajjal és mézzel, majd alacsony lángon, gyakran kavargatva addig pirítom, amíg a zabpehely kissé pirulni kezd és morzsás állagúvá válik a keverék. A kókuszchipset késes robotgéppel kissé felaprítom (ez el is hagyható, de a kisfiam így jobban szereti), majd 1-2 percre a zabpehelyhez adom és gyakran kavargatva tovább pirítom. Ha citrom vagy narancs olajat szeretnénk használni hozzá, azt is a kókuszchipsszel együtt adjuk a keverékhez. Végül lehúzom a tűzről és kihűtöm. (ehhez szét is lehet teríteni egy sütőlemezen, vagy magára is lehet hagyni a lábasban, időnként megkavargatva)

A babánchipset késes robotgéppel durvára aprítom, majd a búzacsírával együtt a müzlibe keverem.

Jól záródó üvegben hetekig eláll.

Főszerepben a turmixgép és a szombati reggeli. Vasárnapinak mondjuk túl komolytalan, hétköznap meg nincs rá elég idő. Pedig jó lenne. Így, hogy Csipi itthon betegeskedik, hétköznap is kerül palacsinta reggelire, és azt kell mondjam, a gyógyhatása és sikere a hároméves korosztályban (és gyanítom afölött is) garantált.

A palacsinta zabpelyhes és banános, de a zabpehely a turmixgépnek hála, egészen finom, lisztszerű állagot kap, az epershake pedig mélyhűtött eperből készül, így lesz sűrű, jégkásás.

 

8 dkg zabpehely

8 dkg rétesliszt

1 nagy banán

2 tojás

20 dkg joghurt (natúr, de legjobb a görög)

2 ek nádcukor

2 tk sütőpor

1/4 tk szódabikarbóna

vaníliás cukor

napraforgó olaj a sütéshez

A hozzávalókat turmixgép kancsójába vagy késes robotgép keverőtáljába öntöm és simára turmixolom.

Kerámia bevonatos vagy teflon serpenyőben kevés olajat hevítek, a tésztából két evőkanálnyi adagokat szedek, majd kisütöm a palacsintákat, mérsékelt láng felett, mindkét oldalukat aranyszínűre.

Juharszirupot adok mellé.

5 dl tej

1 dl tejszín

nádcukor vagy méz ízlés szerint

30 dkg mélyhűtött eper

vaníliás cukor

A tejet, tejszínt és cukrot/mézet turmixgépbe öntöm, addig turmixolom, amíg a méz/cukor feoldódik a tejben. Hozzáadom az epret, 5 percig hagyom állni (ennyi idő alatt az eper kicsit felenged a tejben és nem ég le  aturmixgép motorja), majd simára turmixolom.

Ha van otthon érett banán, az is kerülhet bele pluszban, nagyon selymes állagot ad majd a turmixnak.

A csokoládé nálunk első számú kedvenc (na nem a tej, hanem a legalább 85% kakaótartalmú étcsokoládé!), a kakaó úgyszintén. Ha pedig már így alakult, igyekeztem ezt az elemet egy egészséges reggeli müzlibe is beépíteni, ily módon tévesztve meg a gyermekemet. És galád dolog ugyan, de sikerült. Egészséges reggeli pipa.

Kénezetelen aszalt sárgabarackot pedig a Müllerben lehet beszerzni hozzá. Ennek a színe nem narancssárga, hanem barna, de az ízén ez nem változtat.

4 dl zabpehely

1 dl olaj

1 dl méz

15 dkg aszalt sárgabarack,

15 dkg mogyoró

2 csapott ek kakaó

1 tk fahéj

csipet só

A mogyorót durvára aprítom, a sárgabarackot apró kockákra vágom.

Egy széles serpenyőben az olajon kis láng fölött megpirítom a zabpelyhet, amikor már morzsás, akkor hozzáadom a mogyorót,sót is. Ha enyhe aranyszínt kapott, hozzáadom a fahéjjal és kakaóporral kikevert mézet, majd lehúzom a tűzről és alaposan elkeverem. A meleg serpenyőben hagyom kihűlni. Végül hozzákeverem a sárgabarackot is, és jól záródó üvegekbe töltöm.

Tejjel, joghurttal nagyon finom.

 

Van a kicsi embereknek ez az őrült keksz utáni vágya. Mintha külön örömet lelnének abban, hogy lehet vele evés közben szaladgálni, összemorzsázni a kanapét, szőnyeget, és mindeközben azt hallgatni, ahogy a kétségbeesett szülő sápadtan és visszafojtott hangon magyarázza neki, hogy mindezt nem szabad. Nem tudom, máshol ez hogy van, nálunk ez a mentrend, és mire nagy nehezen sikerül jobb belátásra bírni kisdedünket és megértetni vele, hogy a fent említett jelenet tényleg a “nem szabad” kategóriába tartozik, akkor jön a nagymama, és egy nap, sőt egy óra alatt lerombolja mindazt, amit mi addig építettünk. Viszont a kekszet Csipi imádja, szóval attól megfosztani mégsem akarjuk. Hát jött az az ötlet, hogy a kekszben lévő egyszerű szénhidrát lehet a ludas ezen viselkedésbeli anomáliáért, mert azért az Csipire jellemző, hogy a vércukor szint emelkedésével párhuzamosan növekszik a rosszasági faktora is. Akkor pedig ne legyen édes a keksz. Helyette legyen inkább sós, sok teljes értékű gabonával (jelen esetben ez a zabpehely), legyen benne sajt, mert azt szereti, és mégiscsak fehérje, meg olajos magvak, mert azokat is szereti és felettébb hasznosak a növésben lévő kis szervezetének. Ezen tudományos okfejtés után pedig jöjjön a recept.

A tészta ismét a szépen nyújtható, kiszúróval formára szabható kategória, de nálunk ez a rész most a kisded egyéb irányú érdekőldése miatt elmaradt (ti. nagyon nehéz tésztát nyújtani, miközben 30 km/óra sebességgel hajtanak rajtam körbe  a konyhában egy babataxival)

2 tepsi/ 22 darab

10 dkg rétesliszt

10 dkg zabpehely (finomra hengerelt)

10 dkg vaj

2 tojás

1 csapott ek nádcukor

1 mk só

5 dkg ementáli

5 dkg napraforgó és tökmag vegyesen

1 tk őrölt kömény

2 tk sütőpor (12 gr)

1/4 tk szódabikarbóna

A sütőport és a szódabikarbónát elkeverem a sóval, cukorral, liszttel, zabpehellyel, köménnyel, hozzáadom az olvasztott, kihűtött vajat, a villával enyhén felvert tojásokat, az olajos magvakat és az apró kockákra vágott sajtot. Összegyúrom, majd diónyi gombócokat gyúrok a tésztából, amiket a két tenyerem között ellapítok nagyjából 1 cm vastagra.

Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, majd előmelegített sütőben  180 C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés)  15 percig sütöm.

Rácsra szedve hűtöm ki.

 

Ez volt a harmadik torta Csipi harmadik születésnapjára, ez már a bölcsődei zsúrra készült. A tésztája tulajdonképpen egy leegyszerűsített banánkenyér, a krém pedig egy gazdag, mascarpones tejcsokoládé krém, amivel nagyon jól lehet dolgozni, szépen tartja a formáját, mégis krémes, lágy.

A zsúr (mit is írok, Tamás szerint “parti”) után a bölcsiben csokoládéval összemaszatolt pofikák négyzetméterre eső igen magas száma alapján arra következtettem, hogy a 2 és 3 év közötti gyerekeknek nagyon bejön.

  • 22×20 cm szögletes sütőforma
  • 2 nagy banán (20 dkg tisztítva)
  • 3 tojás
  • 5 dkg finomra hengerelt zabpehely
  • 10 dkg finomliszt
  • 5 dkg nádcukor
  • 2 tk sütőpor
  • 1/2 kk szódabikarbóna
  • 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
  • 3 dkg vaj
  • krém:
  • 12,5 dkg tejcsoki
  • 25 dkg mascarpone
  • 1 ek kakaópor (cukrozatlan, Holland)
  • 2 ek nádcukor

A banánt a tojásokkal és zabpehellyel addig turmixolom, amíg a zabpehely sem marad már darabos benne. Hozzáadom a sütőporral, szódabikarbónával elkevert lisztet, cukrokat, olvasztott vajat, alaposan kikeverem, majd kivajazott kilisztezett vagy szilikon sütőformába öntöm.

Előmelegített sütőben 180°C fokon (villanysütő, alsó-felső sütés) 20 percig sütöm, amíg tűpróbánál már nem ragad a tészta a tűre.

Rácsra borítva hűtöm ki.

A csokoládét összetördelem, majd a mascarponeval, cukorral, kakaóporral együtt megolvasztom. Addig keverem kis láng felett, amíg a kakaópor is csomómentesen feloldódik benne.

Ha kihűlt a krém és megdermedt kissé, a tortalapot kettévágom, megkenem a krémmel, rárakom a tetejét, majd bevonom a maradék csokikrémmel.

Díszítésre én reszelt étcsokoládét szórtam a torta tetejére+ oldalára, illetve néhány smarties színesítette a végeredményt.

Itt az új év, épp időszerű végre elkezdenem a b-bisztró írását. Az igaz, hogy van már rajta tartalom, hisz azok a receptek, amik eddig a flatcaten voltak és kifejezetten gyerekek számára készültek, már részben itt is megtalálhatók, és nem sokára felkerülnek a címkék,   amik életkor szerint is felosztják a recepteket, iletve rendszerezem a gluténmetes, tojásmentes, tejmentes tartalmat is.

Ez viszont most egy új recept. Talán nem éppen illendő egy mesterséges színű-ízű adalékkal kezdenem a gyerek szekción, de sajnos a gyermekem a romlás útjára lépett a bölcsődében, ami ellen nem tehetek semmit. Látom, ahogy ott dönti magába a Cappy cukros-mesterséges löttyeit, és az ünnep netovábbja, ha “fekete órás kekszet” (aka Pilóta keksz) kapnak a zsúrokon, ünnepségeken. Arról nem is beszélve, hogy a férjem is mozsárban összetört ánizsos keménycukorral(!) ízesíti a zabpelyhes palacsintát távollétemben, és ezek után még el is büszkélkedik nekem a találmányával. Szóval tehetek én sok mindent itthon, és teszek is, hisz eddig soha nem használtam mesterséges színezékeket, aromákat, margarint, adalékokat, de néha az én kis bogárkám sóvárog a színes bogyók után. A végső lökést kedvenc meséjétől kaptam, ahol a két szőrmók emberke smarties-os tortát sütött. Azóta mást sem hallok itthon. Hát mit lehet ilyenkor tenni? Az alap tészta egyébként nem vészes, és aki akarja, hagyja csak ki a smartiest belőle, így egy klasszikus cookies lesz, amit esteleg fel lehet turbózni jó minőségű étcsokival, aszalt gyümölcsökkel, dióval, mogyoróval, az alábbi recept azonban színes, szagos, és hát be kell vallanom, minden tiltakozásom ellenére is: finom.

  • 14 db
  • 10 dkg finomliszt
  • 10 dkg finomra hengerelt zabpehely
  • 2 tojás
  • 10 dkg vaj
  • 5 dkg nádcukor
  • 2 tk sütőpor
  • 1/4 tk szódabikarbóna
  • 1 ek vaníliás cukor
  • 1 doboz smarties (38 gr)

 

A vajat megolvasztjuk, majd ha kihűlt, hozzákeverjük a sütőporral, szódabikarbónával elkevert lisztet és zabpelyhet, cukrokat, elhabart tojásokat, alaposan összegyúrjuk.

Zölddiónyi gombócokat formázunk a masszából, amiket ellapítunk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe teszünk. A korongok tetején elosztjuk a smartiest és enyhén a tésztába nyomkodjuk.

Előmelegített sütőben (villanysütő, alsó-felső sütés) 180C fok, 12 perc.

Rácsra szedve hűtjük ki.

Megjegyzés: ekkora doboz smarties esetén sütinként 3 db színes bigyó jut, és 3 sütire nem jut cukor, szóval érdemes nagyobb kiszerelést venni belőle.

 

P1012972

  • 26 cm kapcsos tortaforma
  • 40 dkg répa (tisztítva mérve)
  • 10 dkg zabpehely (finomra hengerelt)
  • 5 dkg rétesliszt
  • 20 dkg mascarpone
  • 5 tojás
  • 10 dkg méz
  • 1 púpos tk őrölt fahéj
  • 1 csapott tk őrölt gyömbér (elhagyható)
  • 4 kardamom tok magja (mozsárban porrá őrölve)
  • szerecsendió frissen reszelt (vagy őrölt) ízlés szerint (én 1/4 kk-nyit használtam)
  • 2 tk sütőpor

A répát finomra reszeljük, majd elkeverjük a zabpehellyel, mézzel, sütőporral elkevert liszttel, mascarponeval, fűszerekkel és a tojások sárgájával.

A tojások fehérjét kemény habbá verjük, majd óvatosan a répás masszához forgatjuk.

Kivajazott, kilisztezett tortaformába simítjuk a masszát, majd 180°C fokon (gázsütőben) 70 percig sütjük.

Rácsra borítva hűtjük ki.

Ez egy szolidan édes, továbbá nagyon puha, szaftos, mondhatni szottyos tészta(a jó értelemben, emberek, a jó értelemben!), rizskoch-szerű az állaga, én a 15 hónapos kisfiamnak sütöttem, így nem is került rá se krém, se szirup, mert annyira nem szükséges, de ehhez is jól illik a narancsos szirup, illetve valamilyen mascarpones krém.

Ha valakit érdekelne, akkor annak leírom Férj kedvenc mascarpones krémjét, amit sütőtök tortára is szoktam kenni:

40 dkg mascarponet kikeverek egy citrom és egy narancs finomra reszelt héjával, ízlés szerinti mennyiségű mézzel (nagyjából 1 dl szokott kerülni bele), és hozzáadom még a citrusok 1 púpos ek étkezési keményítővel csomómentesre kevert és összeforralt levét is. Miután kihűlt, bevonom vele a tortát.

Ha pedig hígabb, öntetszerű krémet szeretnénk, akkor a keményítős sűrítés el is maradhat.

P1014780

kb 16 lepény
4 darab zsenge (80 dkg) cukkini
10 dkg finomra hengerelt zabpehely
1 nagy tojás
1 maréknyi friss kapor
1 tk nádcukor
2 dkg (olíva)olaj

A cukkinit alaposan megmossuk, a végeit levágjuk és durvára reszeljük. Enyhén(!) besózzuk, majd bő negyedórányi pihentetés után alaposan kicsavarjuk.

Hozzáadjuk a tojást, zabpelyhet, nagyon finomra aprított kaprot, olajat, cukrot, alaposan összegyúrjuk.

A masszából zölddiónyi gombócokat formálunk, ezeket fél centi vastag lepénnyé lapítjuk, majd felhevített teflon serpenyőben mérsékelt láng felett további zsiradék hozzáadása nélkül mindkét oldalukon aranyszínűre sütjük. Ha nem teflon serpenyőben sül, kevés olaj még kell alá.

Lehet hozzá adni tejfölt, de az enyém azt nem szereti.

P1015095

Az alma helyettesíthető körtével, keményebb húsú nektarinnal, őszibarackkal is akár.

1 éves kor után adható.

26 cm kapcsos tortaforma

1 pohár (25 dkg) natúr joghurt

2 pohár (20 dkg) finomra hengerelt zabpehely

10 dkg méz

5 dkg vaj

4 tojás

1 púpos tk őrölt fahéj

1 nagyobb alma (nagyjából 30 dkg)

A vajat a mézzel meglangyosítom, hogy mindkettő folyós legyen.

A tojásokat szétválasztom, majd a sárgákat alaposan kikeverem a joghurttal, zabpehellyel, fahéjjal, durvára reszelt almával és az olvadt vajas mézzel.

A fehérjéket kemény habbá verem, majd óvatosan a zabpelyhes masszához forgatom.

Sütőpapírral kibélelt kapcsos formába öntöm a masszát, majd 180°C fokon (gázsütőben) 40 perc alatt megsütöm. Végezzünk tűpróbát a végén, hogy elkészült e a sütemény!

Kisebb, mondjuk 22 cm átmérőjű tortaformában sütve látványosabb, magasabb lesz a sütemény, ekkor azonban a sütési idő meg fog nőni.