minestrone a’la Tamás

január 27, 2013 By Herczeg Gabriella

Nem mondok nagy újdonságot, ha arról írok, válogatós gyereket eteteni nehéz. Főleg úgy, hogy megfelelő mennyiségű zöldséget és némi fehérjét is be tudjunk vinni egy-egy problémásabb időszakban a szénhidrát(= palacsinta) mellé. A kistesó születése kicsit megborította a nagyobbik (és még így is elég kicsi) fiunk étkezését, a válogatás ismét előtérbe került, így jelenleg elég nehéz a kedvében járnunk. Szerencsére a paradicsomos marhahusi az nem került tiltólistára, így kézenfekvő választás, ha minestrone készül, amibe azért elég sok zöldséget bele lehet zsúfolni. Nem a klasszikus változat persze (ha egyáltalán lehet egy ételből klasszikus változatot készíteni, amit szinte minden olasz háznál másképp főznek), hanem a Tamás kedvence. A hús sovány, mivel egy alig négy éves ifjú embert igen nehéz meggyőzni a cubákos húsok nagyszerű mivoltáról, a zöldségek közül csak a répa és zeller játszik nálunk mostanában, a tészta pedig bolygós-hullócsillagos-űrhajós változat, így aztán még szórakoztató is lehet az étkezés. Tehát minestrone (vagy valami ahhoz hasonló), gyerek módra.

50 dkg marhacomb

15 dkg száraz bab

10 dkg apró száraz tészta

15 dkg vöröshagyma

2 szál sárgarépa (20 dkg)

1 kis gumó zeller (15 dkg)

1 doboz hámozott, darabolt paradicsom (400 gr)

2 dl passzírozott paradicsom

1 liter víz (vagy ha van, zöldség alaplé)

1 kis csokor bazsaikom

1 tk szárított oregánó

1 babérlevél

4 gerezd fokhagyma

2 ek vaj

3 ek olívaolaj

reszelt parmezán vagy más keményebb sajt a tálaláshoz

A babot előző este beáztatom, majd másnap friss, bő, enyhén sós vízben puhára főzöm. (ha konzervet használunk, 30 dkg főtt bab lesz belőle)

A húst felkockázom 2-3 centis darabokra, a hagymát apróra vágom, a fokhagymát vékonyra szeletelem. Az olívaolajon megfonnysztom a hagymát, majd hozzáadom a húst, és addig pirítom, amíg enyhe aranyszínt kap. Hozzáadom a vajat, fokhagymát, átpirítom, majd felöntöm a paradicsomkonzervvel, a passzírozott paradicsommal és vízzel. Sózom, hozzáadom a babért és az oregánót, felforralom, majd kis láng felett, lefedve addig főzöm, amíg a hús megpuhul.

A megtisztított répát közben vékonyra szeletelem, a zellergumót gyufaszálnyi csíkokra vágom. Ha a hús megpuhult, hozzáadom a leveshez a leszűrt, megfőtt babot, a száraztésztát, a zöldségeket és a vékony csíkokra vágott bazsalikomot. Addig főzöm, amíg a tészta megpuhul.

Tálalásnál reszelt sajtot szórok a tetejére.

egytálétel, hal

fish pie

szeptember 1, 2012 By Herczeg Gabriella

Egy klasszikus angol kedvenc, ami kicsik és nagyok örömére készül, busából. Alul zöldséges halragu, felül krumplipüré, a teteje aranyszínűre pirítva, szerintem nem is lehet nem szeretni, tehát azt gondolom, a pie (magyarul talán nevezzük pitének, bár messze áll a mi pitéről alkotott fogalmunktól) több reklámot nem is érdemel, ellentétben a busával. Az a helyzet, hogy amikor elkészült a busafasírt, akinek csak meséltem róla, fintorogva húzta az orrát. Amíg meg nem kóstolta, persze. Egy kicsit utána is kérdeztem a témának, és kiderült, hogy hazánkban a busának elég rossz híre van a fiatalok körében. “zsíros ponty” ezt a jelzőt hallottam leginkább vele kapcsolatban. Míg pár évtizeddel ezelőtt, amikor betelepítették hazánkba, rendkívül nagy népszerűségnek örvendett, az előző generáció kifejezett nosztaligiával gondol rá, mennyi finom halétel készült akkoriban belőle- és mindez csak marketing kérdése volt. Akkoriban igen erőteljesen népszerűsítették ezt a halat, aminek meg is lett az eredménye, és ha belegondolunk, manapság a pangasius is hasonló PR tevékenységet kap, így aztán egy magyar háziasszony hamarabb visz haza kétes minőségű külhoni pangasiust, míg a hazai busa ott árválkodik a jégágyon (mert ez a hal szerencsére a legtöbb helyen egyébként beszerzhető lenne). Tehát én azt mondom: együnk busát. Legalább egy esélyt érdemes adni ennek az egyébként kellemes ízű halnak, a húsa könnyen elkészítheő, kevés benne a szálka, és igen magas az omega három zsírsav tartalma is.

80 dkg busafilé

1 nagy fej vöröshagyma (15 dkg)

2 szál sárgarépa (20 dkg)

1 cikk zellergumó (20 dkg)

3 gerezd fokhagyma

1 kis csokor kakukkfű

1 dl száraz fehérbor

2 ek olívaolaj

2 ek vaj

80 dkg burgonya

5 dkg vaj

5 dkg jól olvadó, karakteres ízű sajt (pl érett cheddar, én most kerrygold bauernkaset használtam)

2 tojás

szerecsendió

A busa bőrét lenyúzzuk, a szálkákat kihúzgáljuk, majd a halat felkockázzuk nagyából 2 cm-es darabokra. A hagymát, fokhagymát finomra aprítjuk, a sárgarépát, zellert szintén nagyon apró kockákra vágjuk. Az olívaolaj és vaj keverékén üvegesre sütjük a hagymát, majd hozzáadjuk a répát és zellert is, lepirítjuk, amíg a zöldségek enyhe aranyszínt kapnak, hozáadjuk a fokhagymát, átkeverjük, hozzáadjuk az egészben hagyott, csokorba kötött kakukkfüvet és felöntjük a borral. A bort teljesen visszaforraljuk, majd hozzáadjuk a felkockázott halat. Pár percig sütjük, amíg a hal mindenütt opálossá válik, sózzuk, borsozzuk, majd az egészet kivejezott tűzálló tálba simítjuk.

Közben a felkockázott, meghámozott krumplit bő, enyhén sós vízben puhára főzzük, leszűrjük, összetörjük a vajjal, lereszelt sajttal, reszelünk hozzá szerecsendiót, majd ha kicsit kihűlt, belekevrjük az elhabart tojásokat is. Nyomózsákból vagy kanállal a halas ragu tetjére egyengetjük.

Előmelegített sütőben 180 C fokon (villanysütő alsó-felső sütés) 35-40 perc, amíg a teteje megpirul.