Gyerekételt fotózni a legkönnyebb számomra, csak bemegyek a szobájukba, és kész is a “díszlet”. Viszont ebből is látszik, hogy főzni mellettük egyre kevesebb időm jut. Az este az más, az ráérősebb, miután hazaér a felmentősereg, de ők bizony éhesek reggel is és délben is, és bizony egyre inkább megtanulom, hogy két fiú mellett mekkora az étvágy. Ez a fajta tésztaétel mostanában nagy kedvenc, hamar elkészül, az íze számtalan hatásvadász formában variálható, a betűtészta önmagában elszórakoztatja a nagyobbikat, amíg elkészül az étel (szókirakónak használja, mi másnak persze… :)), és így a tészta a szószt is remekül besűríti. A neve az már más kérdés, hát nem jutott eszembe jobb megoldás. 🙂